Válasz Horváth Bence a 444-en megjelent, Fiatal felnőttek, akiknél a kiégés az alapállapot c. írására
Egyre többször találkozom olyan írásokkal, amelyek a társadalom különböző válságait veszik sorra. Az egyik jellegzetességük ezeknek a cikkeknek, hogy nem adnak valódi megoldást, ami egyszerre az egyén számára is reális lehet és ami társadalmi szinten is a megoldás felé vinne. Mintha nem lenne pozitív társadalmi jövőképünk.
Az egyik ilyen a 444-en megjelent, Fiatal felnőttek, akiknél a kiégés az alapállapot c. cikk, amely nagyon alaposan feltárja a munka világának változásával együtt járó társadalmi trendeket, ebből is az egyik legaggasztóbbat: a fiatal felnőttek kiégését.
Mára már egyértelmű, hogy az elérhető álláshelyekhez képest túlképzett fiatal felnőttek kiégnek, mert egyre inkább úgy érzik, hogy értelmetlen munkát végeznek napi 10-12 órában, társadalmilag káros munkahelyeken. Az, hogy ez milyen nagy probléma Magyarországon is, jól mutatta, hogy a belinkelt írás minden idők legolvasottabb 444 cikke lett, és ennek a jelenségnek még egy külön podcast adást is szántak.
Mi lehet a valós megoldás?
A legtöbb elemzés eljut oda, hogy az okokat már egészen szépen feltárja, azonban ahogy a fenti cikk is megállapítja, a megoldásokkal a legnagyobb baj, hogy: „egy alapvetően társadalmi problémát személyes problémaként kezelnek.”
Tehát jogosan merül fel a kérdés, hogy van-e olyan megoldás, ami egyszerre nyújt kiutat ezekből a problémákból személyes szinten, és egyben képes társadalmi változást is elősegíteni?
Fenti cikkben szerepel egy megoldási irány, ami a szerző által többször idézett Anne Helen Petersen: Képtelen vagyok: Hogyan váltak a milleniálok a kiégett generációvá c. könyvéből származik, idézek a cikkből:
„Petersen számára a legjobb tanács, amit valaha a kiégés mérséklésére kapott, az volt, hogy ne csak arra gondoljunk, hogy hogyan csökkenthetjük a sajátunkat, hanem hogy a cselekedeteink révén hogyan tudjuk mérsékelni és megelőzni másokét is.”
Azt gondolom, hogy ez az irány valóban a megoldás felé visz, tehát ezt kell továbbgondolnunk és gyakorlatban is megvalósítható, a mai emberek számára is működőképes folyamatba szervezni.
Hogyan lehet cselekvő módon másoknak segíteni abban, hogy megelőzzék, vagy mérsékeljék a kiégést?
Ha nem vagyunk pszichológusok, vagy más segítő szakmabeliek, akkor erre a legjobb lehetőség a mai világban, ha valódi közösséget alkotunk. A valódi közösség szoros emberi kapcsolatokra épülő, szándékolt, tudatosság alapú, életmód közösséget jelent. Ez az emberi szerveződés jelenleg ismert legmagasabb szintje. Tehát egy ma általános együttműködési szinthez képest – ami valahol véget ér a jó csapatok, baráti társaságok szerveződési szintjénél – az élet minden területén jóval nagyobb egymásrautaltságot, bizalmat, mélyebb emberi kapcsolatot jelent. Gyakran beszélünk a mai világban közösségekről, de a fenti meghatározás alapján a legritkább esetben mondhatjuk rájuk, hogy ez valódi közösség.
A jó hír, hogy a mai világban valódi közösséget alkotni minden ember számára elérhető lehetőség, hiszen egymás után alakulnak alulról szerveződő városi, vidéki, kiköltözői kisközösségek. Ma már ezeknek a közösségi kezdeményezéseknek saját fesztiválja is van, ami minden évben Gyüttment Fesztivál néven valósul meg.
Miért a valódi közösség a megoldás?
Amikor a társadalmi problémáink megoldásához vezető utat keressük abba az antagonizmusba ütközünk, hogy nem lehet a tudatosságot tartósan emelni és ezáltal az ember viszonyrendszerét átalakítani, ha ezt a szociális struktúrák, illetve maga a társadalmi rendszer nem támogatja. A jelenlegi fenntarthatatlan társadalmi rendszer pedig igazán megtesz mindent azért, hogy az egyént sruktúrális rabságban tartsa.
Legnagyobb kortárs gondolkodóink is ezt az antagonizmust fogalmazták meg. Ken Wilber írja a Működő szellem rödid története c. könyvében:
„A modernitás meghaladása és megőrzése azt jelentené – ami a dolgok meghaladás részét illeti –
(1) nyitottnak kell lennünk a puszta racionalitáson túlmutató tudatállapotokra, és
(2) ezeket olyan gazdasági-technológiai struktúrákba kell ágyaznunk, amelyek túllépnek az ipari társadalom struktúráin.
Egyszóval egy tudatváltásnak kell végbemennie, amelyet intézményi változások kísérnek. Külön-külön egyik sem elegendő.”
Ugyanerre jutott Ottos Scharmer is, aki 2021. augusztusában megjelent “Az átalakulás eszközeihez való hozzáférés demokratizálása” című cikkében foglalta össze a Presencing Instute által kidolgozott társadalom átalakításra vonatkozó legfontosabb tanulságokat (saját fordítás):
1. Nem tudsz megváltoztatni egy rendszert, hacsak nem alakítod át a tudatosságot.
2. Nem tudod átalakítani a tudatosságot, hacsak nem teszed értelmessé a rendszert.
3. Mindezt csak akkor lehet skálázhatóan megvalósítani, ha létrehozzuk a mély-tanulási struktúrák új formáit.
A valódi közösség ezt valósítja meg, hiszen olyan szociális közeget hoz létre, amiben a szoros emberi kapcsolatok az egyént fejlődésre késztetik. Ez a tudat fejlődés tartós tud maradni, mert a valódi közösség az együttműködés rendszereit az aktuális tudatossági szinthez fejleszti, ami által az egyén számára a továbbfejlődésében ez nem korlátozó tényezővé, hanem motivációs energiává válik. Ezek a tudatosság alapú, valódi életmód közösségek egymással együttműködve létrehozzák a valódi közösségek közösségét, azaz egy fenntartható társadalmi hálózatot. Ezek a hálózati együttműködések pedig újabb innovációkat generálnak a valódi közösségekben, ami újabb dimenzió ugrásait hozhatja létre a tudatfejlődésnek. Így lesz a valódi közösség egyszerre egyéni és társadalmi szinten is megoldás.
Ezt egy kisközösség így fogalmazta meg:
“Azt tapasztaljuk az iskoláinkban, munkahelyeinken és minden más társadalmi intézményünkben, hogy az ember nem jó valóságot hozott létre, fenntarthatatlan mind ökológiai, mind társadalmi, mind gazdasági, mind emberi szempontból. Ezért mi létrehozzuk a jó valóságot, a mi közösségi valóságunkat, amiben egyszerre vagyunk képesek jól érezni magunkat, miközben megteremtjük a megélhetésünket olyan munkából ami társadalmilag is hasznos.”
Tehát a valódi közösség az egyén számára létrehozza azt a szociális közeget, amiben egyéni szinten jól- és társadalmilag hasznosnak érzi magát, ez már önmagában megoldást ad egyéni szinten a kiégésre. Ettől fontosabb, hogy ez egyszerre egy spirituális út is, hiszen a társadalmi hasznosság megtalálása egyben az élet értelmének megtalálása is, tehát tudatosságban való szellemi és lelki fejlődést jelent. Az egyén számára ez lesz az az igazi megoldás, ami képes fókuszálni az életét, ami a végtelen sok karrierjét szolgáló projekt között rendet tesz, megmutatja azt ami a természete szerint neki való, amiben egyszerre tud jó lenni és egyszerre fogja hasznosnak érezni magát. Az ilyen tevékenységek tartják az egyént flóban, így megakadályozva a kiégést. Azonban a természetünk szerinti szerep, feladat, munka megtalálása, az életünk értelmét adó ügy megvalósítása elképzelhetetlen mások nélkül, akikkel ki tudjuk egészíteni egymást, akikkel együtt képesek vagyunk teremteni, alkotni. Így válik a valódi közösség olyan közeggé, amiben cselekvő módon másokat is segítve tudunk tenni a kiégés ellen.
Miért működik megoldásként a valódi közösség?
A valódi közösségben mindig cél az emberi kapcsolatok folyamatos javítása, az egymás lelki fejlődésének elősegítése, az egymásra támaszkodás. Ezeken a szoros, mély emberi kapcsolatokon keresztül valósul meg az, hogy a közösség tagjai egymást tudják segíteni, támogatni abban, hogy a fenntarthatatlan társadalomból érkező negatív hatásokat – pl. a munkahelyükön végzett értelmetlen munkát – képesek legyenek elviselni, átértékelni, sőt szép lassan megtalálni egy közösségi vállalkozásban azt a munkát, amely biztosítja a megélhetésüket úgy, hogy közben társadalmilag hasznosnak érezhetik magukat, ráadásul ezt egy olyan csapattal közösen, amely egy valódi közösséget jelent a számukra. Ennek jó példái a bevásárló közösségek, mint amilyen a Nyíregyházi Kosár Közösség.
A valódi közösségek, közösségi vállalkozások pedig szép lassan összekapcsolódva egy közösség alapú helyi gazdaságot hoznak létre, vagy más néven szeretet-, vagy szolidáris gazdaságot. A kisközösségek hálózata tehát, mint a közösségek közössége elkezdi alulról felépíteni azt az emberhez méltóbb társadalmat, amiben a munka világa is emberibb, értelmesebb és így nem vezet kiégéshez a fiatal felnőttek körében.
Mi akadályoz bennünket a valódi közösség alkotásban?
Az egyének és ezen belül a fiatal felnőttek számára ennek a megoldásnak a megvalósítása azért nehéz, mert a jelenlegi társadalom szocializációja, az emberi kapcsolataikból származó csalódások, traumák sok olyan magatartásmódot égettek beléjük, amivel nem, vagy csak nehezen lehet valódi közösséget alakítani. Ezért indítottuk az útjára a TreeMap tábort, a valódi közösségi emberképzőt, hogy mindenki számára utat nyissunk abba az irányba, hogy elkezdje tanulni azokat a készségeket, amire egy közösségalkotási folyamatban szüksége lehet.
Összefoglalva az általunk lehetségesnek és jónak tartott megoldást
A valódi közösség képes lebontani társadalmunk strukturális rabságát azáltal, hogy az embereknek a fenntartható életmódot támogató szociális közeget biztosít, emelve a tudatosságukat, így képessé teszi őket arra, hogy az életmódjukkal, az általuk létrehozott társadalmi struktúrákkal már egy fenntartható társadalom új korszakát hozzák létre. Tehát az a társadalmi rendszerváltást – amire azért van szükség, hogy társadalmunk egyre gyarapodó és egymásra rétegződő kríziseit megoldjuk – nem elsősorban politikai úton lehet megvalósítani, hanem alulról szerveződően, a valódi közösségekben, a cseklekvő szeretet által jön létre.
