Saját élményt adó, gyakorlatorientált tréning, ahol megtapasztalhatod a valódi közösség indítást

El tudod képzelni az életedet egy olyan térben, amiben a múlt, a jelen és a jövő egyszerre nyilvánul meg és ezzel együtt a közel és távol, a fent és a lent, a kint és a bent pillanatról, pillanatra dinamikusan változik?

Félelmetes?

A csoportdinamikai tér olyan bizonytalan, mintha bedobtak volna Aliz csodaországában a nyúl üregébe. Azonban a bizonytalanság csak addig félelmetes, míg nem vagyunk képesek megérteni és elfogadni.

Ha elfogadjuk, akkor kalanddá válik!

Ezért, aki ma valódi közösség alkotásba fog, annak érdemes nem csak megtapasztalni, hanem meg is érteni, hogy mi történik ebben a csodálatos világban.

A TreeMap Tábor ezért lehet életed nagy kalandja!

Neked szól a tábor…

>> ha valódi közösség indítását tervezed, saját közösség indulásában részt veszel, vagy ha már több közösségben próbálkoztál

>> ha fenntarthatóságra törekvő, ökoközösséget tervező, vagy azt kezdeményező vagy

Akkor is várunk…

>> ha már működő közösség tagja vagy, hiszen a csoport alakulás fázisain egy közösség többször is végig halad és ezek felismerése, kezelésének módja a siker kovácsa

Táborvezetőink:

Vágvölgyi Gusztáv – Pabló

Több száz szervezettel, közösséggel való munkám során sok tapasztalatot gyűjtöttem a közösségek működéséről, ebből jött létre a közösségi vállalkozás, mint szervezeti modell és ennek rendszerelméleti térképe a Fa-modell (TreeMap). Életem során az egyik legfontosabb kérdés, hogy “Mi emberek különbözőségeink ellenére hogyan vagyunk képesek valódi élet közösséget alkotni és ezt életképessé fejleszteni?” Mára már válaszaim is vannak, ezt szeretném átadni a Nyári Egyetem keretében.

Szép Éva

Engem szintén érdekeltek azok a dinamikák, melyek egy közösségben zajlanak. Én vagyok a gyakorlatias, aki az elméleteket gyakorlatba fordítja. Szeretem a rendszereket, a problémákat a rendszerek hiányosságában keresem. Kedvenc területem a kommunikáció, mely javítására minden közösségben törekszem.

Miért keressük a közösségünket?

(Dokumentumfilm Pablóval)

Mire lesz ez nekem jó?

A Tábor résztvevőjeként élményszerűen megtapasztalod egy közösség alakulás folyamatát. Ezen keresztül fejlesztjük azokat a kompetenciáidat – mind ismeret, mind attitűd, mind készség szinten -, ami jó közösségi emberré tehet. A folyamat során megérted a közösség alakulásának legfontosabb törvényeit, így képessé válsz arra, hogy felismerd az alakulás szakaszait és az egyes szakaszokban törvényszerűen bekövetkező konfliktusokat.

Mindez az élmény és tanulás a közösségi szituációkban nagyobb elfogadást és probléma megoldó készséget eredményez, ezáltal nagyobb eséllyel leszel képes a saját közösségedben benne maradni és annak életképességét elősegíteni.

A TreeMap Tábor tehát egy IGAZI közösségi ember képző!

“A közösség egy oszthatatlan közös egység, és mindenki fontos”

Forrai Mária Melinda beszámolója az első TreeMap Táborról

Azt tanultam itt, hogy a különbözőségeknek nemcsak helye van a közösségben, hanem szükség van rájuk

… a végére rájöttem, hogy a célnál néha lényegesebb a közösségi együttlét

… fontosabb, hogy miért történik, mint hogy mi történik

… amikor már tudtam, hogy jönni fogok a Táborba, akkor számomra az volt a biztosítéka annak, hogy jó helyen leszek, hogy már voltam ezen a helyen, és láttam azokat az embereket, akik itt élnek együtt. Így már meg tudtam figyelni rajtuk, hogy nagyon magas szinten művelik azt az együttműködést, amit nem lehet szabályokba foglalni, de rá lehet érezni. 

Ilyen mondatok hangoztak el a tábor utolsó délelőttjén, amikor kiscsoportokban osztottuk meg egymással az elmúlt napok tapasztalatait, legfontosabb élményeit, és fogalmaztuk meg, mit viszünk innen haza, és egyáltalán, mi volt itt. 

No, de mi is volt itt, az első TreeMap Tábor öt napján? 

Friss hajnali levegő, kellemes napsütés, béke, csend, egység a természettel – nagyjából így kezdődött számomra augusztus 18-a kedd, a tábor első napja. A sátorhelyektől – ahonnan a fák ágai között panorámás kilátás nyílt a Balatonra és a Tihanyi-félszigetre – egy rövid, erdei ösvény vezetett a köves útra, innen pedig egyenesen lefelé haladhattam a tábor központi része, a nagysátor és a konyha felé. Kissé óvatosan, mert az előző napi hatalmas – és mellesleg gyönyörű – vihar után még csúszós maradt az agyagos talaj. De valahogy ez is beleillett abba a harmóniába, egyszerű természetességbe, szelídségbe, ahogyan ezen a helyen, a Hideg-hegyi Menedéken az első perctől kezdve éreztem magam. 

A Tábor résztvevői kora délután kezdtek szállingózni. Az ismerősöknek, barátoknak örültem, a többieket érdeklődve szemléltem; ők egyszerre voltak ismeretlenek – mivel még sosem találkoztunk -, és mégis valahogy ismerősek, hiszen az elmúlt egy-két héten szinte mindannyian írtunk magunkról néhány bemutatkozó sort, így óhatatlanul is kialakult bennem egy halvány kép, vagy inkább benyomás mindenkiről. Vajon mit tapasztalunk meg együtt az öt napos közös munka alatt, és egyáltalán, hogyan leszünk mi itt egymással …? A kezdésig tartó néhány órában mindenesetre elkezdtük az egymásra hangolódást, amelyben már érezhető volt a megérkezés örömével átszőtt izgatott várakozás. 

A bemutatkozó nyitókör után egy kreatív kérdezgetős játék alatt a két trénerrel, Vágvölgyi Gusztáv-Pablóval és Szép Évával is megismerkedhettünk kicsit közelebbről, majd jött az első este legfontosabb pontja: a 27 résztvevőből két, egy 13 és egy 14 fős “közösségnek”, kellett kialakulnia. Előzőleg többen sokat találgattuk, miként történik majd ez, milyen szempontok alapján döntenek a trénerek: “biztos szétválasztják az ismerősöket”, “tutira valami játékos gyakorlat dönti majd el”, és így tovább. De azt hiszem, a valódi folyamatra senki még csak álmában sem gondolt volna, így jól meg is lepett minket – és meg is hozta a csapat első jelentősebb konfliktusát. Máris fontos dolgokat tapasztalhattunk meg a facilitálásról, csoportdinamikáról, és arról, hogy néha milyen fontos a csend… végül, nagyjából egy óra alatt meg is alakult a két közösség, lett trénere és neve is mindkettőnek. Így zárult az első este. 

Innen kezdve az előttünk álló négy teljes nap szerkezete nagyjából egyforma volt: reggel mozgásos napindító, elméleti buborék, mármint egy előadás Pablótól, többnyire az előző nap eseményeihez alkalmazkodva, azt kibontva, magyarázva. Csak ezt a két programot töltöttük együtt, nagy körben, ezután a két csoport külön dolgozott: délelőtt még egy rövidebb, játékos gyakorlaton, ahol nem is annyira a feladatok megoldása volt talán a lényeg, hanem az, ami közben velünk, bennünk történt, az egyénekkel és a csoporttal egyaránt. A két órás ebédszünet után délután a napi, nagyobb, tematikus feladaton dolgoztunk, amelyre néha épphogy elég volt a rendelkezésre álló három és fél óra. Az egyórás vacsoraszünetet pedig egy másfél órás önreflexiós kör követte este 9-ig. Csak a péntek volt kivétel, amikor délután kicsit kötetlenebb volt a program – és ez éppen jókor jött, mert mindkét csoportban annyi minden történt, hogy mindezek feldolgozásához szükség volt némi énidőre. Ezen a pénteki délutánon ismerhettük meg közelebbről a Hideg-hegyi Menedéken élő kisközösség tagjait. Ez nemcsak önmagában volt egy élmény, hanem az egész tábor szakmai anyagát tette kézzelfoghatóan érthetővé, hiszen a közösségépítés egy élő példáját láthattuk közvetlenül a szemünk előtt.

De talán nem is annyira a tábor szakmai felépítése az érdekes, hanem ami mögötte, mindeközben történt. 

Láttam egy lányt bátran felvállalni önmagát, megbékélni és együtt élni a szereppel, amelyet ezekre a napokra önkéntelenül is felvett. Láttam egy férfit, aki sokáig csendben a háttérben maradt, de onnan is tudott hatni – végül folyamatvezető is lett, és a kezdeti ellenállása után elismerte, hogy az önismeret nagyon fontos része egy közösség felépítésének. Láttam egy társamat, aki úgy kezdte, hogy a hatékony feladatmegoldás a lényeg, és nem a közösség – de végül, az utolsó vacsora alatt azt mondta, néha talán nem is a cél, hanem az együttműködés a fontos. És láttam olyan társakat is, akik bátran feszegették a határaikat, néha ki is törtek közülük, és már úgy kezdték a napot, hogy “ma kipróbálom azt, hogy …” – utalva valami számukra teljesen új, más szerep felvállalására. 

És hogy mi volt még?

Finom, egészséges, és helyi alapanyagokból készült ínycsiklandozó reggelik, ebédek és vacsorák, vidám vagy éppen komoly beszélgetésekkel fűszerezve. Tapasztalati tanulás önmagunkról, a többiekről, kapcsolatokról, a közösségekről. Változás, nézőpont-váltás. Őszinte könnyek és őszinte nevetések. Konfliktusok és ölelések. Differenciálódás és integrálódás. Széthúzásból és elégedetlenségből szeretet és együttműködés. És egy közösség kezdő lépéseinek “húsba vágóan” élő, organikus megtapasztalása. 

Számomra ilyen volt az első TreeMap Tábor. Sokmindent hoztam innen haza, most, ebben a percben talán mégis az az egyik legfontosabb gondolat, amit az egyik társam fogalmazott meg az utolsó napon:

az a felismerésem támadt, hogy ha nem teszem bele az őszinte szándékomat abba, amiben vagyok, akkor nem az fog történni, amit szeretnék. Ha viszont beleteszem, de nem ragaszkodom hozzá, akkor olyasvalami fog történni, ami a legszebb álmaimat is felülmúlja. 

Hideg-hegyi Menedék

kilátás a táborból

Milyen módszerekkel tanulunk a Táborban?

Minden résztvevő egy szűkebb, maga választotta csoportban a Tábor teljes időtartamában modellezi a közösségalkotás folyamatát. Ez segíti az elméletek megértését és a közösségalkotás törvényeinek élményszerű megismerését, valamint lehetőséget teremt arra, hogy a saját élményeket önreflexiós beszélgető körökben dolgozzuk fel.

Ezt egészítik ki a résztvételi elvű tréningeken szokásos játékok, gyakorlatok, a saját élmény megértését segítő előadások. 

További cikkek a témában:

Kiáltvány a közösségek vezetéséről

Mert mi is a baj a vezetéssel? Miért szenved a legtöbb közösség vezetett-vezetetlen betegségben? Miért nem vagyunk képesek ezáltal közösséget alkotni? És így miért nem vagyunk képesek lebontani a fenntarthatatlan társadalom intézményeit?
Tovább olvasom >>

Képek az első Táborról

Az első TreeMap Tábort csodálatos természeti környezetben, egy egykori szőlőhegy tetején, a Pécselyhez közeli Hideg-hegyi Menedéken tartottuk, amely közel 6 hektáros, részben Natura 2000 nemzeti parki védelem alatt álló terület. Vendéglátóink egy ökologikus kisközösség voltak, a Hideg-hegyi Menedék.

A közösség három éve kezdett el épülni, jelenleg 10 főből áll, akik a permakultúra és a szelíd tájgazdálkodás elvei alapján egy természetes és egészséges élettér kialakításán dolgoznak. A közösség tagjai vállalkozási lábakat is növesztenek: az Esőután tájépítésze regeneratív tájtervezéssel foglalkozik, az Ökologika műhely természettel együttműködő rendszereket épít (alomszék, esővíz hasznosítás, ökoépítészeti megoldások), a Medi-cina a szomszédos Cina-völgyi forrás mellett a természet gyógyító erejét hasznosítva meditációval, jógával összekapcsolt komplex ökopszichológiai tudást ad át. A területen egy permakultúrás kert (gyümölcs-zöldség-háziállat tartás) rendszere működik, valamint a szelíd ökoturizmus jegyében jurta szállások kiadásával is foglalkoznak. A közösség szorosan együttműködik az Erdőkerülő csapatával, akik szarvasgomba gyűjtéssel foglalkoznak és a barnagi biokertészettel, ahonnan egy dobozrendszert működtetnek Veszprémben és Balatonfüreden.

Header text

Header text