Már negyedik évadunkat kezdjük a TreeMap Tábor történetében. Négy sikeres tábor után (tavaly két tábor volt, mert az egyiket egy ERASMUS+ program keretében valósítottuk meg) egyértelmű, hogy egy olyan többfunkciós intenzív tréninget sikerült összepakolnunk, ami a résztvevők életében akár teljes paradigmaváltást eredményezhet.
„Egy jó közösségi élmény megtapasztalása után értelmetlennek tűnik az egyedül-lét.”
„Számomra ez zseniális volt. A nyíltság, és az, hogy mivel mindent elmondtunk a másiknak, akár magunktól, akár egy „az nehéz nekem benned” körben, azt eredményezte, hogy nem volt susmorgás egymás háta mögött, ujjal mutogatás. Valami új valóság született, ahol sütött a nap, építő gondolataink támadtak, kreatívabbnál kreatívabb dolgok jutottak eszünkbe s mertük magunkat adni.”
Az első éves tematikánkban képzési célként még csak ez szerepelt:
„A tréning résztvevői élményszerűen tapasztalják meg egy közösség alakulásának kezdeti folyamatát. Ezen keresztül fejlesszék azokat a kompetenciáikat - mind ismeret, mind attitűd, mind készség szinten -, ami őket jó közösségi emberré teheti. Értsék meg a közösség alakulás legfontosabb törvényeit, így váljanak képessé arra, hogy egy valódi közösség alakulása során felismerjék a törvényszerűen bekövetkező szakaszokat, az emberi különbözőségből következő konfliktusokat, emberi dinamikákat, csoportdinamikai jelenségeket és folyamatokat, és ezáltal nagyobb elfogadással tudjanak benne lenni a saját közösségeikben.”
Ez a cél megvalósult, azonban ettől sokkal több is történt. Az első két évben egyre inkább megértettük, hogy a tábor egyben egy speciális önismereti csoport is.
„A “legalsó fájdalom” felfedezése máshogyan történt, mint eddig. …és a legfontosabb, hogy máshogyan lettem ezzel a fájdalommal, mint eddig (dagonya vagy eltagadás). Használni tudom a táborban tett felfedezéseimet: tudatos és együttérző jelenlét, nemcselekvő cselekvés, elfogadás a változtatás vágya nélkül.”
Ez a résztvevői visszajelzés mutatja, hogy itt valami más is történik, mint általában az önismereti csoportokban. Mivel itt nem az egyén önismereti folyamata van a fókuszban, hanem a közösség alkotás, így a résztvevők egyéni önismereti folyamatai is másképp mennek végbe.
Eddig azt értettük meg ebből a folyamatból, hogy a résztvevők közösségre törekvése létrehoz egy olyan megértő, empatikus, elfogadó MEGTARTÓ TERET, amiben az önismereti folyamatok más minőségben mennek végbe. Egyrészt a közösségre törekvés, mint keret arra ösztönzi a résztvevőket, hogy folyamatosan nyíltan adjanak egymásnak visszajelzést, ami főleg a társas intelligenciájukban való lelki elakadásaikra intenzív trigger lesz a résztvevőknek. Azt is mondhatjuk, hogy a TreeMap táborban több „igazi” társat is találhatunk 😊:
Másrészt miután intenzíven nyomogatják a résztvevők egymás gombjait, utána csoportos reflexiós körökben ezt értelmezik, mélyítik a reagálásaik megértését. Ehhez a megértési folyamathoz a szellemi reggelikben muníciót is kapnak. Tehát nem csak az történik, hogy fáj, hogy rosszul esik, hanem elindulnak annak megértése felé, hogy MIÉRT. És nem csak a saját miértjüket, hanem a másik miértjét, nehezét, esendőségét is elkezdik érteni, így sokkal jobban összeáll a kép az életükben ismétlődő fájdalom pontok megértésében, és ezen keresztül gyakran megszületik az elfogadás is.
„Amikor másnap megbeszéljük, megértjük egymás érzelmeit, elfogadók leszünk, béke alakul ki.”
„Egyre mélyebbek és őszintébbek az esti körök. Egyre erősebben bízunk egymásba. Sírunk, őszinték vagyunk, mélyre megyünk, megtartjuk egymást.”
A konfliktusok ilyen tudatosabb megélése és megértése képes paradigmaváltást eredményezni abban, ahogy az életünk konfliktusait megéljük.
„A viharzás, és az itt kapott impulzusok ledöntöttek bizonyos falakat, többünknek segített megnyílni, beengedni másokat. Önmagunk vállalása, a véleményünk vállalása kapukat nyit egymás között akkor is, ha eltér a nézőpontunk, mert egy egészebb képet kapunk a másikról, sőt magunkról is.”
Ennek következtében az egyik nagyon konkrét hatása a TreeMap tábornak, hogy már nem tudunk felszínesen, konfliktuskerülő módon benne lenni a kapcsolatainkban. Így amikor haza megyünk, az életünk is megváltozik. Sok résztvevő számol be arról, hogy a házassága, párkapcsolata is felbolydul, ami időnként nehéz, de a legtöbben azt is érzik, hogy ezáltal őszintébbé, mélyebbé válik.
Volt olyan résztvevőnk, aki ennek következtében egy nehéz, fájdalmas folyamatban szakított a párjával:
„Mert úgy éreztem, hogy újból és újból feladom magam ebben a kapcsolatban, nem voltam képes csak alárendelően benne lenni …és nem ő volt a hibás, én nem voltam képes erre. Azonban azáltal, hogy megtapasztaltam a táborban, hogy milyen felnőtt-felnőtt kapcsolatban lenni, már nem voltam képes benne maradni így a párkapcsolatomban.”
Majd néhány hónap után újra összejöttek, és ekkor már sikerült asszertíven, saját magát nem feladva benne lenni a párkapcsolatában. Így ma már egyértelműen azt látja, hogy a tábor jobbá tette a párkapcsolatát is.
Volt olyan, aki egyéni vállalkozását hagyta fel, mert rájött:
„Közösségben élni és dolgozni sokkal hatékonyabb, mint elszigetelten.”
Tehát a TreeMap tábor önismereti folyamata úgy tűnik nagyobb hatást fejt ki a résztvevők életére, mert az önismereti folyamatok az interperszonális térben valósulnak meg, nem csak egyéni folyamatokban.
Azonban ezzel együtt – a legutóbbi idézet is azt mutatja – a TreeMap tábor továbbra is elsősorban a valódi közösség alkotás iskolája, hiszen a résztvevők a 7 nap alatt sokszor mélyebbre jutnak és több közösségi folyamatot értenek meg, mint évek alatt egy közösségben. Ezt a tréning struktúrája biztosítja, hiszen a résztvevők napról-napra, újból és újból végig mennek a közösség alkotás tapasztalatán, majd olyan strukturált feladatok megoldásán, ami konkrét felismeréseket hoz az egymás közötti együttműködésről. Majd esténként mindezt tudatosítják a csoportos reflexiós körben, és reggelenként egy szűkebb tanuló csoportban. Ezek után mindennek a megértéshez nagyon konkrét, a saját folyamataikra szabott szellemi táplálékot is kapnak.
Az egyik résztvevő ezt a tanulási folyamatot így foglalta össze:
„Elfogadás élmény > betöltődés/feltöltődés > mentális erő > felelősségvállalás > konfliktus > elfogadás élmény…és így tovább.”
Talán a legnagyobb élmény és egyben a legnagyobb tanulás a TreeMap táborban, hogy a közösség alkotásban nem csak a szokásos csoportalakulás szakaszain (formálódás > viharzás > normázás > működés) tudunk végig lépegetni (többször is 😊), hanem a valódi közösség alkotáshoz alapvető ELENGEDÉS szakaszáig is eljuthatunk, ami egy empatikus, egymásra figyelő, ítélkezés mentes csoportdinamikai tér. Ebben a résztvevők megtudják mutatni egymásnak a legnehezebb elakadásaikat, félelmeiket, traumáikat, és amiben valódi elfogadásra, így időnként akár feloldódásokra találnak.
„Néhány érzelemkitörés után ugrásszerűen megnőtt a csoporton belüli bizalom.”
„Megint kiderült, hogy mennyire erős kapocs az, ha a félelmeinket félretéve mély, súlyos dolgokat osztunk meg egymással, illetve az is különösen fontos, hogy mindezek a beszélgetések nem párban, hanem a teljes csoport előtt történtek.”
Mert ezek a megosztások így már önmagukban gyógyítóak lesznek, és ezzel megvalósítjuk azt, ami a valódi közösségek legfontosabb funkciója, hogy tagjaikat kölcsönösen gyógyítják, és ezáltal tudatosságban emelik egymást. Így lesz a TreeMap tábor valóban SZER-es szerkezetű!
„Azért lett SZER a Tábor kulcsszava, mert ez a “szeretet” gyöke. A valódi, szándékolt életmód közösségek a szeretet, az összeszeretés által születhetnek meg.
A szer egy ősgyök, vagyis nem egy szó, ezért jelentését nem is lehet egy szóval kifejezni. A szer eredeti jelentése: eggyé válik, egyesül, egységes lesz, rend lesz.
A SZER szóban tehát két jelentés kapcsolódik össze: kapcsolódás és rend. Amikor kapcsolódunk valamilyen nagyobb egységhez vagy rendhez, legyen az a világ, a természet, a közösség, vagy éppen saját magunk és lelkünk rendszere, akkor egy „rendben vagyunk” benne; ilyenkor egységélményt és jól működést, emellé pedig általában boldogságot élünk meg. „
