Egy alakuló közösségben a legnagyobb nehézséget a tudatosságbeli szakadék okozza, ami a közösséget alkotó egyének különböző tudatossága miatt jön létre.
Az alábbi ábrán a barna hullámos vonal (nyíl) a társadalmunk tudatossági szintjeinek a változását mutatja (ez elméleti ábra, tehát nem pontos értékeket mutat, hanem a történelmünk során a tudatfejlődésünk egy általam feltételezett változását szemlélteti). Ami leolvasható az ábrából, hogy jelenleg egy átmenti korszakban élünk (jelen kor), amikor a tudatosságunk súlypontja még inkább a borostyán és narancs átmenetében van, de a társadalom fejlődési csúcsa (ezt jelöli a barna nyíl) már elindult a zöldből a kékeszöld (teal) irányába.
Ebben az átmeneti korban nyílt először lehetőségünk, hogy a csupán egocentrikus tudatossági szintekről (első emelet) tovább lépjünk az egocentrikus tudatosságot meghaladó szintekre (második emelet). Ez teszi lehetővé, hogy ma képesek vagyunk új típusú, tudatosság alapú közösségeket létrehozni.
Azonban ez egyúttal egy jóval nagyobb tudatosságbeli szakadékot is létrehoz a társadalomban (szürke függőleges nyíl), ami természetesen a közösségeinkben is leképződik.
Ez a tudatosságbeli szakadék azt jelenti, hogy jó eséllyel lesz preracionális, borostyán tudatosságú tagja a közösségnek. Aki jellemzően „csak szeressük egymást gyerekek és az minden megold” szemléletű, mert nehezen viseli a konfliktusokat. Másoktól függő, érzelmileg labilis, aki a közösségben keresi azt a tekintélyszemélyt, akihez kapcsolódhat, azonban a függősége miatt elég gyakran akkor is kiáll mellette, vagy a saját magatartása mellett, ha az nem túl racionális (ezen a ponton érzékelhető, hogy ez még preracionális tudatosság). Ezzel együtt szabálykövetése miatt képes jól és kitartóan együttműködni, belső indíttatása lesz a rendre, így nagy segítség lesz a rend teremtésben és a rend tartásban.
Szinte biztos, hogy találkoztok racionális, narancs tudatosságú emberrel a közösségetekben, aki az ész érvek, a logikus, természettudományos érvelés mentén kommunikál. Aki a saját érdekeinek a védelmében beleáll a konfliktusba és képes akár végletekig védeni az igazát. Elég gyakori, hogy az általa vélt igazságot, mint abszolútumot kommunikálja: „ez így van és kész”. Azonban ezzel együtt képes jó és reálisan megvalósítható terveket készíteni és azokat menedzselni, képes logikus rendszereket tervezni és azokat folyamatosan felülvizsgálni a racionális működést biztosítani.
Ehhez képest lesznek a racionális világképet meghaladó, zöld tudatosságú tagjai a közösségnek, akik már képesek több szempontot is látni, rendszerben gondolkozni, és ezért holisztikusabb lesz a gondolkozásuk. Ebből következik, hogy számukra az élet holisztikus hálójában minden kölcsönös, és egyenrangú kapcsolatban áll egymással. Ezért a közösségekben is az egyenlőséget, a családias légkör megteremtését hangsúlyozzák. Ez sokat segíthet abban, hogy a marginalizálódott szereplők a közösségben beljebb kerüljenek. Azonban gyakran – főleg ha érzelmileg terhelt szituációba kerül -, akkor nem képes mások szempontjainak a figyelembevételére, nem képesek a különböző szempontok integrálására.
Ha pedig szerencsétek van, akkor már lesznek kékeszöld (teal) tudatosság felé elmozduló tagjai a közösségnek. Aki nehéz, érzelmileg is terhelt szituációkban is képes a többszempontú tudatosságra, aki magas önreflexiós képességgel képes önmagát is és másokat is objektívebben látni, és ezáltal képes a közösség tagjait, a különböző világképeket, a tudatosságbeli szakadékot integrálni. A teal felé való elmozdulás egyik jele, hogy már nem csak az egyenlőségre törekvés jellemzi az ilyen embert, hanem képes meglátni, hogy melyik szituáció milyen alapérték érvényesülését követeli meg. A Zöld tudatosságot meghaladva szabadabban keresi, kutatja a világrendet, próbálja megérteni azokat a törvényszerűségeket amelyek segíthetnek fenntarthatóbb, emberibb életet élnünk. A számára a közösség alkotás egy új típusú szociális rend kialakításáról szól, amiben megpróbálja alkalmazni azokat az ősképeket amelyeket a világ megismerésén keresztül felismert .
Tehát ez a kékeszöld tudatosság felé való elmozdulás kell ahhoz, hogy ezt a tudatosságbeli szakadékot át tudjuk hidalni, hogy integrálni tudjuk az emberi különbözőség hatalmas spektrumát. Ezért a közösségek születésének szakaszában (és majd később is) a legnagyobb kulcs a közösségi minőség fejlődéses szempontjából a közösségi facilitátor tudatossága lesz.
Honnan lehet észrevenni, amikor valaki elkezdi meghaladni a csupán egocentrikus tudatosságot (a zöldből elindul a kékeszöld felé)?
Amikor coachingban hallgatom a közösségek vezetőit, és elmesélnek nekem egy-egy szituációt arról, ami nekik problémát okoz, akkor gyakran hallok olyan mondatokat, hogy:
- “egy felnőtt ember így nem viselkedik”
- “attól, hogy hangosabban mondja nem lesz igaza”
- “azt gondolom, hogy nem nekem kell oda mennem hozzá, hiszen nem én követtem el a hibát”
Ezek a mondatok jelzik, hogy – manapság divatos fogalommal mondva – „egoharc” folyik ahelyett, hogy a kölcsönös megértésre, elfogadásra és ezen keresztül jó megegyezésekre törekednének.
Ha a tudatosság felől közelítem meg, akkor a Ken Wilberi tudat fejlődés hierarchiája szerint ez a vezető az első szinten jár, tehát nem sikerült meghaladnia az egocentrikus tudatossági szinteket. Így aztán még nem képes integrálni a közösségének tudatosságbeli szakadékát.
Ehhez képest, amikor megjelenik a többszempontú tudatosság, akkor ezek a mondatok átalakulnak:
- „rosszul esik amikor nem készül el az általa vállalt feladataival, de közben azt is látom, hogy őt is zavarja az állandó halogatás és próbál kezdeni ezzel valamit”
- „amikor kiabál velem, kimenekülnék a világból, de közben azt is tudom, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor a haragjának kifejezése teljesen normális”
- „azt gondolom, ő hibázott, de persze tudom, hogy ez soha nem ilyen egyszerű, tehát először próbálom megérteni, hogy mit miért tett”
Ezek a mondatok már azt jelzik, hogy aki ezeket fogalmazta, meghaladta az egocentrikus tudatosságot, képessé vált átülni az ÉN székéből a MI székébe, és ezért őszintén el tudja fogadni a csapatának a különbözőségeit, ezáltal képes integrálni a tudatosságbeli szakadékból következő emberi különbözőséget. Ezt hívom én ÖSSZESZERETÉSNEK.
