Ugye, milyen klassz, amikor a közösségben összejöttök, nagy álmokat, terveket szőttök, nagyokat beszélgettek az élet nagy dolgairól, mondhatni, megváltjátok a világot, és ez alapján stratégiáztok, azaz missziót, víziót, célokat fogalmaztok meg? Jó, de van olyan köztetek, aki ezt lehozza a földre és meg is valósítja …? Enélkül mi lesz a nagy tervekkel? Ha a közösségedben te vagy az, akinek fontos a gyakorlatiasság, aki a stratégiázásokat sokszor szócséplésnek éli meg, és szívesebben foglalkozik azzal, hogy hogyan valósítjuk meg a dolgainkat, és mik az eredményeink – érezted már, hogy amolyan hálátlan, “feketeseggű” szerepet töltesz be? És ha te vagy a nagy álmodó, akkor szokott idegesíteni a gyakorlatiasabb tagok rendteremtő igénye, sőt egyáltalán észreveszed, hogy esetleg ez is fontos? Mégis mi lesz a terveiddel, ha senki sem valósítja meg? Ebben a tippben arról van szó, miért fontos, hogy megbecsüljük közösségünk operatív vezetőit – de arról is, hogy ő maga hogyan tudja megerősíteni saját magát, és már nem hálátlannak megélni a szerepét.
