…avagy mitől ennyire hatásos ez a “valódi közösségi ember képző”?
Már hatodik évadunkat kezdjük a TreeMap Tábor történetében. Hat sikeres tábor után (tavalyelőtt két tábor is volt) egyértelmű, hogy egy olyan többfunkciós intenzív tréninget sikerült összepakolnunk, ami a résztvevők életében akár teljes paradigmaváltást eredményezhet.
„Egy jó közösségi élmény megtapasztalása után értelmetlennek tűnik az egyedül-lét.”
„Számomra ez zseniális volt. A nyíltság, és az, hogy mivel mindent elmondtunk a másiknak, akár magunktól, akár egy „az nehéz nekem benned” körben, azt eredményezte, hogy nem volt susmorgás egymás háta mögött, ujjal mutogatás. Valami új valóság született, ahol sütött a nap, építő gondolataink támadtak, kreatívabbnál kreatívabb dolgok jutottak eszünkbe s mertük magunkat adni.”
Az első éves tematikánkban képzési célként még csak ez szerepelt:
„A tréning résztvevői élményszerűen tapasztalják meg egy közösség alakulásának kezdeti folyamatát. Ezen keresztül fejlesszék azokat a kompetenciáikat - mind ismeret, mind attitűd, mind készség szinten -, ami őket jó közösségi emberré teheti. Értsék meg a közösség alakulás legfontosabb törvényeit, így váljanak képessé arra, hogy egy valódi közösség alakulása során felismerjék a törvényszerűen bekövetkező szakaszokat, az emberi különbözőségből következő konfliktusokat, emberi dinamikákat, csoportdinamikai jelenségeket és folyamatokat, és ezáltal nagyobb elfogadással tudjanak benne lenni a saját közösségeikben.”
Ez a cél megvalósult, azonban ettől sokkal több is történt. Az első két évben egyre inkább megértettük, hogy a tábor egyben egy speciális önismereti csoport is.
„A “legalsó fájdalom” felfedezése máshogyan történt, mint eddig. …és a legfontosabb, hogy máshogyan lettem ezzel a fájdalommal, mint eddig (dagonya vagy eltagadás). Használni tudom a táborban tett felfedezéseimet: tudatos és együttérző jelenlét, nemcselekvő cselekvés, elfogadás a változtatás vágya nélkül.”
Ez a résztvevői visszajelzés mutatja, hogy itt valami más is történik, mint általában az önismereti csoportokban. Mivel itt nem az egyén önismereti folyamata van a fókuszban, hanem a közösség alkotás, így a résztvevők egyéni önismereti folyamatai is másképp mennek végbe.
Eddig azt értettük meg ebből a folyamatból, hogy a résztvevők közösségre törekvése létrehoz egy olyan megértő, empatikus, elfogadó MEGTARTÓ TERET, amiben az önismereti folyamatok más minőségben mennek végbe.
Miért jön létre ez a más minőség, azaz mi a TreeMap tábor hatásfolyamata?
A közösségre törekvés, mint keret arra ösztönzi a résztvevőket, hogy folyamatosan nyíltan adjanak egymásnak visszajelzést, miközben folyamatosan törekednek arra, hogy a csoportfolyamatokban, a visszajelzések során létrejött érzelmi elakadásokat (bakkanásokat) felszínre hozzák, kezeljék. Ez lesz az alapja ennek az egymást támogató, megtartó térnek.
Ebben a biztonságos térben valódi visszajelzések hangzanak el, ami résztvevőknek főleg a társas intelligenciájukban való lelki elakadásaikra intenzív trigger lesz. Ide idézve kedvenc posztomat azt is mondhatjuk, hogy a TreeMap táborban több „igazi” társat is találhatunk 😊:
Miután intenzíven nyomogatják a résztvevők egymás gombjait, utána csoportos reflexiós körökben, tanuló triádokban, empátia séták alatt és nagyon sok személyes beszélgetés keretében ezt értelmezik, azaz mélyítik az érzéseik, a reagálásaik, viselkedésük megértését.
Ehhez a megértési folyamathoz a szellemi reggelikben muníciót is kapnak. Tehát nem csak az történik, hogy fáj, hogy rosszul esik, hanem elindulnak annak megértése felé, hogy MIÉRT. És nem csak a saját miértjüket, hanem a másik miértjét, nehezét, esendőségét is elkezdik érteni, így sokkal jobban összeáll a kép az életükben ismétlődő fájdalom pontok megértésében, és ezen keresztül gyakran megszületik az elfogadás is. A konfliktusok ilyen tudatosabb megélése és megértése képes paradigmaváltást eredményezni abban, ahogy az életük konfliktusait megélik.
„Amikor másnap megbeszéljük, megértjük egymás érzelmeit, elfogadók leszünk, béke alakul ki.”
„Egyre mélyebbek és őszintébbek az esti körök. Egyre erősebben bízunk egymásba. Sírunk, őszinték vagyunk, mélyre megyünk, megtartjuk egymást.”
A szellemi reggelik fontos hatása, hogy az, ami történik velük beleértve a belső és külső konfliktusaikat, a nehéz érzéseket értelmet nyer, megértik, hogy a közösséggé váláshoz, a jó kapcsolatokhoz, a fejlődéshez a viharzásokon (a differenciálódás és integrálódás hullámain) keresztül vezet az út.
Ez a megértés sokat segít abban, hogy benne maradjanak a konfliktusaikban, sőt ezeket kimondják, behozzák a csoport elé. Így megtapasztalhatják azt, amikor a csoport az ő konfliktusukkal “dolgozik” és ennek hatására a megértés és elfogadás tere elkezdi feloldani a feszültségeiket, a rossz érzéseiket. Így képessé válnak arra is, hogy elkezdjenek kidolgozni olyan folyamatokat, eljárásokat, szabályokat, ami megelőzi a rossz érzések, a konfliktusok kialakulását. Amikor ezeket a megegyezéseiket elkezdik használni felszabadító érzés lesz megtapasztalni, hogy képesek közösen fejlődni és ez a fejlődés egy szabadabb, örömtelibb, hatékonyabb közösségi teret hoz létre.
„A viharzás, és az itt kapott impulzusok ledöntöttek bizonyos falakat, többünknek segített megnyílni, beengedni másokat. Önmagunk vállalása, a véleményünk vállalása kapukat nyit egymás között akkor is, ha eltér a nézőpontunk, mert egy egészebb képet kapunk a másikról, sőt magunkról is.”
Ami még fontos hatásfolyamata a TreeMap tábornak, hogy sokat foglalkozunk az emberi különbözőségek megértésével. Az első nap csoportalakulási folyamatától kezdve rávilágítunk a magatartásunkban jelentkező különbségekre és megmutatjuk, hogy ezek az emberi természet különbözőségeiből jönnek létre.
Például az egyik ilyen emberi különbözőségünk, amiből mindig konfliktus van a TreeMap táborokban, hogy egy feladat megvalósítása során a feladatorientáltak – bár nagyon hatékonyan – de leuralják a csoportot, miközben a kapcsolatorientáltak – bár nagyon empatikusan – de sokat tehetetlenkedve haladnak. Ezek a természetünkből természetesen következő feszültségek, konfliktusok, dilemmák (mit lehet ezzel kezdeni?) felerősítik a belső konfliktusainkat. Ilyen a tábor feladatai kapcsán az egyénben törvényszerűen megjelenő belső konfliktus: “most megszólaljak, javasoljak, vezessek, vállaljak felelősséget, vagy inkább nem, hallgassak, tartsam magamban az ötleteimet, a véleményemet, fogadjam el mások vezetését, ne vállaljak felelősséget?”
A kívül zajló pl. kapcsolatorientált – feladatorientált és a belül zajló pl. hatni, vagy hagyni dilemma egymást felerősítő hatása robbanáspontokat hoz létre a közösség alkotási folyamatban. Ilyenkor a csoport gyakran eléri a teljes tehetetlenkedés állapotát, amiben megjelenik a másik leuralása, kényszerítése és az ebből következő hibáztatás. Ilyenkor a külső és belső konfliktus nagyon plasztikusan érzékelhetővé válik a csoport számára, hiszen a külső konfliktusok megbeszélése során, kimondásra kerülnek a belső konfliktusok. Majd, amikor a csoport elkezd dolgozni a rossz érzések, a konfliktusok kialakulásának megelőzésén, azaz az emberi különbözőségeikből nem konfliktust, hanem erőforrást csiholnak, akkor ez hatással lesz a belső konfliktusaik feloldására, azaz a résztvevők természetük szerinti szerepben elkezdenek egyre nagyobb felelősséget vállalni, miközben megtapasztalják saját hasznosságukat, fontosságukat a közösség fejlődésében. Ez az egymást erősítő külső – belső folyamat talán a legerősebb hatásmechanizmusa a TreeMap tábornak.
Van olyan megértésem, hogy a fenti folyamat párhuzamba állítható Assagioli pszichoszintézisével, azaz az emberi különbözőségeink összeillesztése, a közösség számára erőforássá transzformálása, párhuzamba állítható az egyén tudatosodási folyamatával, az “egységesítő központ” megalkotásával. Lényegét tekintve mindkét folyamatban ugyanaz zajlik: EGYSÉGESÍTJÜK a látszólag antagonisztikus, nagyon más energiákkal működő (feminin-maszkulin energiákat) emberi különbözőségeinket, viselkedésünket, eközben egymást erősítő hatással EGYSÉGESÍTJÜK a nagyon más energiákkal működő kisént és a nagyént egy a nagyobb, tudatosabb, jobban működő EGÉSZ megalkotása érdekében. Ebben a TreeMap táboros folyamatban megvalósul tehát az “ami kint, úgy bent” elve, aminek döbbenetes hatása van a résztvevők önismereti fejlődésére.
Ennek a párhuzamnak abban is van jelentősége, hogy ezen a megértésén keresztül bepillantást nyerhetünk a közösség alkotás legizgalmasabb titkába, hogy az egyén spirituális fejlődése milyen összefüggésben van a közösség, mint szellemi entitás spirituális fejlődésével.
Milyen hatással lesz ez a résztvevők életére?
Az egyik nagyon konkrét hatása a TreeMap tábornak, hogy már nem tudunk felszínesen, konfliktuskerülő módon benne lenni a kapcsolatainkban. Így amikor haza megyünk, az életünk is megváltozik. Sok résztvevő számol be arról, hogy a házassága, párkapcsolata is felbolydul, ami időnként nehéz, de a legtöbben azt is érzik, hogy ezáltal őszintébbé, mélyebbé válik.
Volt olyan résztvevőnk, aki ennek következtében egy nehéz, fájdalmas folyamatban szakított a párjával:
„Mert úgy éreztem, hogy újból és újból feladom magam ebben a kapcsolatban, nem voltam képes csak alárendelően benne lenni …és nem ő volt a hibás, én nem voltam képes erre. Azonban azáltal, hogy megtapasztaltam a táborban, hogy milyen felnőtt-felnőtt kapcsolatban lenni, már nem voltam képes benne maradni így a párkapcsolatomban.”
Majd néhány hónap után újra összejöttek, és ekkor már sikerült asszertíven, saját magát nem feladva benne lenni a párkapcsolatában. Így ma már egyértelműen azt látja, hogy a tábor jobbá tette a párkapcsolatát is.
Volt olyan, aki egyéni vállalkozását hagyta fel, mert rájött:
„Közösségben élni és dolgozni sokkal hatékonyabb, mint elszigetelten.”
Tehát a TreeMap tábor önismereti folyamata úgy tűnik nagyobb hatást fejt ki a résztvevők életére, mint az eredetileg gondoltuk, mert az önismereti folyamatok az interperszonális, csoportdinamikai térben valósulnak meg, nem csak egyéni folyamatokban.
A TreeMap tábor ezzel együtt is a valódi közösség alkotás iskolája
Azonban ezzel együtt – a legutóbbi idézet is azt mutatja – a TreeMap tábor továbbra is elsősorban a valódi közösség alkotás iskolája, hiszen a résztvevők a 7 nap alatt sokszor mélyebbre jutnak és több közösségi folyamatot értenek meg, mint évek alatt egy közösségben. Ezt a tréning struktúrája biztosítja, hiszen a résztvevők napról-napra, újból és újból végig mennek a közösség alkotás tapasztalatán, majd olyan strukturált feladatok megoldásán, ami konkrét felismeréseket hoz az egymás közötti együttműködésről. Majd esténként mindezt tudatosítják a csoportos reflexiós körben, és reggelenként egy szűkebb tanuló csoportban. Ezek után mindennek a megértéshez nagyon konkrét, a saját folyamataikra szabott szellemi táplálékot is kapnak.
Az egyik résztvevő ezt a tanulási folyamatot így foglalta össze:
„Elfogadás élmény > betöltődés/feltöltődés > mentális erő > felelősségvállalás > konfliktus > elfogadás élmény…és így tovább.”
Talán a legnagyobb élmény és egyben a legnagyobb tanulás a TreeMap táborban, hogy a közösség alkotásban nem csak a szokásos csoportalakulás szakaszain (formálódás > viharzás > normázás > működés) tudunk végig lépegetni (többször is 😊), hanem a valódi közösség alkotáshoz alapvető ELENGEDÉS szakaszáig is eljuthatunk, ami egy empatikus, egymásra figyelő, ítélkezés mentes csoportdinamikai tér. Ebben a résztvevők megtudják mutatni egymásnak a legnehezebb elakadásaikat, félelmeiket, traumáikat, és amiben valódi elfogadásra, így időnként akár feloldódásokra találnak és amiben valóban megszülethet a valódi közösség.
„Néhány érzelemkitörés után ugrásszerűen megnőtt a csoporton belüli bizalom.”
„Megint kiderült, hogy mennyire erős kapocs az, ha a félelmeinket félretéve mély, súlyos dolgokat osztunk meg egymással, illetve az is különösen fontos, hogy mindezek a beszélgetések nem párban, hanem a teljes csoport előtt történtek.”
Mert ezek a megosztások így már önmagukban gyógyítóak lesznek, és ezzel megvalósítjuk azt, ami a valódi közösségek legfontosabb funkciója, hogy tagjaikat kölcsönösen gyógyítják, és ezáltal tudatosságban emelik egymást. Így lesz a TreeMap tábor valóban SZER-es szerkezetű!
„Azért lett SZER a Tábor kulcsszava, mert ez a “szeretet” gyöke. A valódi, szándékolt életmód közösségek a szeretet, az összeszeretés által születhetnek meg.
A szer egy ősgyök, vagyis nem egy szó, ezért jelentését nem is lehet egy szóval kifejezni. A szer eredeti jelentése: eggyé válik, egyesül, egységes lesz, rend lesz.
A SZER szóban tehát két jelentés kapcsolódik össze: kapcsolódás és rend. Amikor kapcsolódunk valamilyen nagyobb egységhez vagy rendhez, legyen az a világ, a természet, a közösség, vagy éppen saját magunk és lelkünk rendszere, akkor egy „rendben vagyunk” benne; ilyenkor egységélményt és jól működést, emellé pedig általában boldogságot élünk meg. „
