A podcast leirata
Ezúttal Deborah Frieze kéthurkos modelljét alapul véve beszélgettünk a második hurokról és annak szereplőiről, amely ha minden jól megy fel tudja majd váltani korunk fenntarthatatlan társadalmát. Beszélünk az úttörőkről, a védnökökről, és az őket lasszóval kereső közösségi alapítványokról is.
Miklós:
A 2018-as Gyüttment Fesztiválon vettük elő Deborah Frieze kéthurkos modelljét. Megpróbáltuk keretbe tenni azt a mozgalmat – szeretnénk, hogy mozgalom legyen – ami egy alternatív társadalomnak a felépítését szolgálja. Ebben a narratíva keresésben nagyon jól jött a két hurkos modell, külön programelem volt ez a téma. Mi volt akkor?
Pabló:
Deborah Frieze négy szerepet azonosított. Azt szerettük volna megnézni, hogy a Gyüttment Fesztivál látogatói mivel azonosítják magukat, és ha vannak úttörők, amit azért sejtettük, hogy egy Gyüttment fesztiválon jó eséllyel lesznek, illetve lesznek olyanok is, akik integrátorként vagy felvilágosítóként azonosítják magukat. Esetleg megjelennek a védnökök is, akik valamilyen támogató szerepet tudnak betölteni. Ha ezeket összekapcsoljuk, akkor ebből lesz valami. Ez volt az egyik feltételezésünk, hogy legalább kezdjünk el beszélgetni arról, hogy ha valamelyik szereplő hiányzik ebből a mozgalomból akkor miért is hiányzik? Azoknak az embereknek, akik valamilyen alternatív életmódba fognak, már az is tud segíteni, ha be tudják magukat helyezni egy ilyen narratívába. Tehát ilyen szempontból nem csak az volt a lényege, hogy most valamit elindítsunk, hanem hogy tudatosítsuk, hogy valójában hogy is változhat a társadalmunk, és hogy egy ilyen nagyobb narratívába helyezzük a gyüttment törekvéseket.
Miklós:
Nekem is segített ez a szerepértelmezés, mert korábban többször megkérdezték tőlem, hogy és is vidéken élek e, mint Gyüttment Fesztivál szervező. Korábban nem tudtam igazából erre mit válaszolni, mert jelen pillanatban Zuglóban élek, így hogyan tudom hitelesen képviselni ezeket az értékeket? Miután megismerkedtem ezzel a rendszerrel, el tudtam mondani, hogy én azért élek a városban, mert én felvilágosító vagyok, akinek az a feladata, hogy hidat képezzen a kilépők és azok között, akik még a városban élnek, de már tervezik a kilépésüket, szeretnének új életet kezdeni vidéken. Az én feladatom – mivel jó kapcsolatot ápolok egyes kilépőkkel- hogy megmutassam azt, hogy ők hogyan élnek. A pozitív, negatív oldalát be tudjam mutatni ennek az életmódnak, és segítsem ezzel az információval azokat, akik most tervezik a kilépésüket. Emellett az a szervezet, amely a Gyüttment Fesztivál szervezése mögött áll, azaz a Mindenegyüttmegy Egyesület működését, sokkal könnyebb városból intézni, mint azoknak, akik ezt a mindennapi életet már élik, hiszen nekik valószínűleg nincs arra idejük, hogy postára menjenek, vagy előadásokat tartsanak például ebben a témában. Így meg tudtam magyarázni, és meg is értették, hogy miért van szükség olyanokra, akik nem ezt az életet élik nap mint nap.
Valóban értelmezhetőbbé teszi ez a modell azt is, hogy a vidéknek és a városnak szüksége van egymásra, mert egy picit erről is szólt, amit elmondtál. Illetve azért ebben benne van az is, hogy bár ennek az alternatív életmódnak az egyik nagyon fontos alapja a föld és a gazdálkodás, az élelmiszer önrendelkezésünknek megteremtése, de ez csak az egyik alap. És ez nagyon fontos, hogy az, hogy mindenki kiköltözik vidékre, elkezd gazdálkodni, ez önmagában nem elegendő egy társadalomnak a változásához, egy fenntarthatóbb társadalom felé való elmozduláshoz.
[skipto time=4:30]Miklós[/skipto]:
Ez nem is lehetséges egyébként. Az nem célunk, hogy mindenki kiköltözzön a városból, mert akkor a vidékből lesz város.
Pabló:
Ez így van, másrészt sokat beszélgetünk a Krisna-völgyben is erről, hogy maga a város ugyanúgy része a társadalomnak, ahogy egy közösségben természetesen jönnek létre a csomópontok, a vezetők, ugyanúgy a társadalomban is természetesen jönnek létre csomópontok, ahol információt, árut, nagyon sok mindent lehet cserélni, ahol szolgáltatásokhoz tudok hozzájutni, amit jó eséllyel nem éri meg nekem előállítani abban a kis önfenntartó gazdaságban, amit létrehozok. Ez mondjuk messzire vezet, hogyan is épül fel strukturálisan egy fenntartható társadalom, de abban én is biztos vagyok, hogy a városra ugyanúgy szükség van, mint a vidékre, és amikor alternatív életmódról beszélünk, akkor beszélnünk kell a városi alternatív életmódról is.Illetve még egy nagyon fontos dolog, hogy nem mindenkinek a természete az, hogy kiköltözik és gazdálkodik, mert nem mindenkinek gazdálkodó a természete. És ez nem is lenne jó, hiszen pont ez a lényeg, hogy ki tudjuk egészíteni egymást, tehát amit te is elmondtál, hogy igen, ahhoz, hogy kell egy úttörő, aki kilép a mostani társadalmi verkliből, és belekezd egy alternatív életmódba. Ez nem egy egyszerű életmód. Nagyon sokat lehet csalódni. Mindezt egy nagyon alacsony természeti és társadalmi tőke mellett kell megélni, gazdálkodni, közösséget létrehozni. Ez a csalódások melegágya, azok a narratívák, amit a Deborah Frieze elmond és amit mi tudunk továbbvinni, továbbgondolni. Az úttörőkre szükség van, hogy lássuk, hogy miért is csináljuk mindezt, tehát mi az értelme. De ugyanannyira fontos, hogy legyenek hírvivők, akik szintén a felvilágosítóknak a feladatát látják el, hogy ezekben az alternatív életmód kereső körökben vigyék ennek a hírét, és legyenek olyanok, akik pedig valóban összekapcsolják a különböző szereplőket, őket lehet integrátoroknak nevezni. Ők esélyt adnak az úttörőknek arra, hogy életképes dolgokat hozzanak létre.
Miklós:
Térjünk vissza egy kicsit a 2018-as Gyüttment Fesztiválra, Zebegénybe. Ott milyen reakciók voltak? Meg tudták-e a hallgatók találni a saját szerepüket? Tudták-e értelmezni a kéthurkos modellt?
Pabló:
Viszonylag egyszerű a modell logikája, szerintem a megértéssel nem volt probléma. Annak a jelentőségét, hogy a szereplők és a szereplők összekapcsolódása milyen fontos ebben a társadalom változtató törekvésben,azonban nem vagyok biztos, hogy mindenki megértette. Tehát a szereplőkkel viszonylag gyorsan tudták magukat azonosítani. Nagyon sok úttörő volt, akik kilépőként, úttörőként azonosították magukat. Jóval kevesebb, de még mindig sok olyan, aki azt mondta, hogy integrátor szerepet is betölt. Jóápolók is voltak, akik inkább a klasszikus civil szervezeti célokkal és tevékenységgel tudták azonosítani magukat. Ők a Gyüttment Fesztiválon azért jóval kevesebben voltak. És végül a legkevesebben a védnökök voltak, azok, akiknek kapcsolatrendszere van, tőkéje van, olyan erőforrásaik vannak, amivel tudnák segíteni ennek az egész második huroknak a megszületését. Ez egyértelműen mutatott valamit 2018-ban, hogy jelenleg az lenne a jó, ha tudnánk több védnököt találni. Ennek lenne egy dinamizáló ereje ebben a mozgalomban. Én azt is látom, hogy ez teljesen egyértelmű, hogy el vagyunk akadva abban, hogy mindig erőforráshiányosak ezek a kezdeményezések, tehát a lelkesedés ott van, értjük azt, hogy ez a leköszönő, fenntarthatatlan társadalom miért nem megoldás, miért nem ezt erősítjük, tehát hogy azt értjük már, hogy mihez képest kell változtatnunk. Hiszünk abban, hogy vannak fontosabb értékek az egyéni gazdagodásnál, tehát, ezeket már elég jól összerakjuk, látom azt, hogy szinte gombamód nőnek ki a közösségi kezdeményezések, de szinte mindegyik erőforrás hiányosan indul el. És ez meg is látszik abban a szenvedésteljes útban, amin végigjárnak. Nagyon nagy szükség lenne arra, hogy legyenek olyan emberek, akik már értik, hogy miért van szükség a kilépőkre ehhez a társadalom kísérlethez. Miért van szükség arra, hogy ezeket az alternatív életmódot, valamint azt a közösségi módot, ahogy próbálják megvalósítani, valóban is sikerüljön megvalósítani. Akik értik és akik mindezt tudják segíteni, védeni attól, ami a társadalomban hat ránk, hiszen körülvesz bennünket a fogyasztói társadalom minden aspektusa, mind a jogi, mind a szabályozási, mind a profitot előtérbe helyező, az egyéni gazdagodást szolgáló manipulatív működése. Minden közösségi kezdeményezésnek szüksége lenne egy olyan körre, aki lehet, hogy nem közvetlenül tagja, de szimpatizánsa ennek a közösségnek, és körbeveszi és óvja is azt, hogy ami az úttörőkkel történik, az tudjon történni. Tehát ilyen szempontból lehet amúgy ezt a védnöki szerepet értelmezni védnökként is, illetve lehet úgy is értelmezni, hogy segíti kapcsolatokkal, erőforrásokkal, akár egy közösségi vállalkozásba befektetéssel. Úgyhogy igen, ez volt 2018-ban, hogy ők azok, akik ennek a második huroknak most az egyik kulcsszereplői lehetnek, és most jelenleg nem nagyon vannak, illetve ha valaki az is, egyelőre még nem kapcsolódott össze a kilépőkkel. Tehát, nem azt feltételezzük, hogy nincsenek ezek az emberek, de jelenleg még nem kapcsolódtak össze.
Ez amúgy tényleg egy nagyon érdekes dolog, hogy azt látom, hogy céges, kifejezetten azt is mondhatnám, hogy gazdagabb körökben is jelen van ennek az alternatív társadalomnak a képe. Jelen van az, hogy klímaválság van, társadalmi, gazdasági válságok, és gondolkoznak arról, hogy ezen változtatni kellene. Az viszont még nem történt meg, hogy azok, akik valóban életmódszerűen léptek, kiköltöztek, és elindítanak egy ökospirituális közösséget, kapcsolódni tudjanak azokhoz az emberekhez, akik meg potenciális védnökök tudnának lenni. Valójában az van, hogy nem is tudnak egymásról, illetve a potenciális védnökök sem tudják, hogyan tudnák segíteni ezeket a kezdeményezéseket. És itt is látom azt, hogy abban hisznek, hogy a cégeket kell megreformálni, és a TEAL irányában elmozdítani a cégeket.
Miklós: Mit jelent a TEAL?
Pabló:
Ez egy szint a Wilber-i tudatossági szintekben. A Kékes-zöld szín a TEAL. Van egy elég erős elképzelés arról, hogy ezek a cégek ezáltal lesznek hatékonyabbak, rugalmasabbak. A reziliencia, itt is egy nagyon fontos kérdés, hogy a nagyon gyorsan változó világunkban, az egyik pillanatról a másikra például egy pandémiás időszakban kell helytállni a cégnek. Az a jó, hogyha ezeket a hagyományos vezetési rendszereket, a piramis struktúrával felépített mesterséges hierarchiákat lebontják, és egy laposabb, elosztott döntéshozási rendszert visznek be a cég életébe. Ez valójában azt is jelenti, hogy csak úgy lehet emelni a bizalmat, ha jobb emberi kapcsolatokat alakítunk ki, tehát nagyon hasonló értékek mentén tud létrejönni, mint amikor egy közösségi kezdeményezés a valódi közösségre törekszik. Azt is látom, hogy ezen az oldalon van egy elképzelés, hogy elegendő ilyen módon átalakítani a világot, tehát hogy a cégeken belül a cégkultúrákat kell jobbítanunk, és akkor ezáltal jobb, élhetőbb, boldogabb munkahelyek lesznek, és akkor ezáltal javul meg a világ. Na de persze hozzá kell tenni azt is, hogy azzal szembesülnek, hogy nem olyan egyszerű ezt ma véghezvinni, hiszen a fenntarthatatlan világ visszahat rájuk, a versenyhelyzetek miatt, és akkor mégiscsak bele kell menni a manipulációba, le kell paktálni a rendszerrel, stb. Tehát hogy itt is megvan a rengeteg sok buktató, másrészt meg én nem látom azt, hogy ott mindez összeállna egy társadalmi narratívává, mint a kisközösségi oldalon, ahol azért elég erősen lehet látni, hogy megjelenik a szolidáris gazdaság, a közösségi alapú gazdaságfejlesztés, egy alternatív gazdaság a képe. A céges világban nem látom ezt az alternatív gazdaságképet.
Miklós:
Deborah Frieze egy nagyon ütős mondattal kezdi a TED előadását. Azzal kezdi, hogy nem fogod tudni alapjaiban megváltoztatni a nagy rendszereket, csak felhagyni tudsz velük és újrakezdeni, vagy hagyni elhalni azt, ami haldoklik. És azt mondja, hogy ezek élő rendszerek, és mint minden élő rendszer, a működésének alapvető jellemzője, hogy megpróbálja védeni saját magát. Minden olyan cselekvést, ami a lebontására irányul, vagy félresöpri, vagy maga mellé állítja ezeket a kezdeményezéseket. Ismerjük a zöldre festés fogalmát, ez is egy ilyen kísérlet. Azok, akik az alternatív rendszert próbálják építeni, mire készüljenek?
Pabló:
Igen, én is azt gondolom, hogy ennek a kéthurkos társadalom változás modellnek talán a legfontosabb üzenete, hogy nem lebontani kell a régi rendszert. Ha azt nézzük, hogy a mai populista kormányok miért is így kormányoznak, egyértelműen az látszik, hogy a régi fenntarthatatlan társadalom immunrendszere próbálja a status quo-kat, a hatalmi pozíciókat, a gazdagodásnak a lehetőségét minden eszközzel megőrizni, hiszen jelenleg ők a társadalom nyertesei. Ez egy szűk réteg, de ez a számukra teljesen kerek. Tehát, így működik a világ, hogy mi gazdagodunk, a többiek meg szegényednek. Ez a világ rendje, azaz, hogy nekik ez jó. Már a zöld mozgalomban, amikor a kilencvenes években föld napjákat szerveztünk, akkor leesett az, hogy nekünk nem érdemes azzal foglalkozni, hogy mit csinál a polgármester. Nem az a feladatunk, hogy arra koncentráljunk, hogy a másiknak mit kellene tenni ahhoz, hogy jobb legyen, mert ezzel mi átadjuk a hatáskörünket. Mindenki tud valamilyen mértékben hatni a világra. Hogyha én folyamatosan arról gondolkozok, hogy a polgármesternek mit kellene tennie, a polgármester nem azt fogja tenni, amit én szeretnék. De én folyamatosan elmegyek, tiltakozok, lakossági fórumokra járok és elmondom, hogy a polgármesternek mit kellene tenni, az önkormányzatnak milyen döntéseket kellene hozni… Ezzel valójában az én hatáskörömet átadom neki, és folyamatosan azt kommunikálom, hogy csak neki van hatása erre a világra. És ezzel az ő hatalmát erősítem, hiszen azt mondom el, hogy csak ő tud tenni a világnak a jobbításáért. Ezzel szemben lehet azt látni, hogy most az úttörők, a kilépők nem arra koncentrálnak, hogy másnak mit kellene tenni, hanem hogy én mit tehetek. Ez a cselekvő, életmódváltó megközelítés. Nagyon sokszor ezen nem is gondolkoznak el, de valójában ezt csinálják és csak a saját hatáskörükre koncentrálnak. Azt mondják, hogy én meg tudom termelni az élelmiszeremnek legalább egy részét. Ezzel tudom függetleníteni magamat a nagy ellátórendszerektől. Lehet, hogy egy ponton már nem kell napi 8-12-14 órában valahol robotolni egy olyan cégnél, aminek nem látom, hogy bármilyen jót is csinálna a világban. Tehát, hogy elkezdik szépen, cselekvő módon a saját hatáskörüket erősíteni. És ez a Deborah Frieze gondolat éppen erről szól. Azt mondja, hogy a régi mechanizmusok majd elhalnak, ezekre nekünk nem kell koncentrálni, nekünk arra kell koncentrálni, hogy lehet egy második hurkot létrehozni.
Általában mindezt nem tudják elképzelni az emberek, mert most ez a világ vesz körül minket, ez a társadalom, nem tudunk egy másik bolygón hirtelen egy másik társadalmat létrehozni. De Deborah Frieze arról beszél, hogy hogyan változhat meg a társadalom, hogy a második hurok is ennek a társadalomnak a része, tehát nem az van, hogy létrehozunk egy másik bolygón valami másik valamit, hanem ő azt mondja, hogy egyszerűen azáltal, hogy elkezdünk a saját hatáskörünkre figyelni, a saját önrendelkezésünkre, önellátásunkra, úgy egyre nagyobb hatásunk lesz a saját életünkre. Tehát, először lehet, hogy csak az élelmiszer egy részét tudjuk megtermelni, egy ponton lehet, hogy meg tudjuk oldani az alternatív oktatással a gyerekeinknek az oktatását, lakhatásunkat megteremtjük környezetbarát építőanyagokkal, kalákában, stb. stb. Tehát az élet egyre több aspektusát vagyunk képesek magunknak előállítani, és ezek a lépések egyre nagyobb önrendelkezést jelentenek, és az egyre nagyobb önrendelkezés azt is jelenti, hogy nem csak az életnek az alapfeltételeit tudom már előállítani, hanem arról is tudok gondolkozni, hogy én hogy akarok élni. Közösségben milyen rendszert akarok létrehozni. A saját közösségem hogy akar működni, nem úgy, ahogy jelenleg mondjuk az önkormányzat vagy az állam működik, hanem úgy, ahogy mi szeretnénk. A saját emberi értékeinkre alapozva hozunk létre struktúrákat, rendszereket, és ezeket működtetjük. Ez most inkább a jövő, amiről beszélek, és ezért gondolom, hogy ez az első mondat valóban az egyik legfontosabb üzenet. Tehát, hogy ne arra koncentrálj, ami már éppen leáldozóban van, és ne azt próbáld meg megváltoztatni, hanem a saját hatáskörödre koncentrálj. Tedd azt, amit tudsz tenni.
Miklós:
Előadásában azt mondja Deborah Frieze, hogy amikor egy társadalom válságba kerül, akkor ezek az alternatívák automatikusan megjelennek, hiszen mindig vannak kilépők, mindig vannak rebellisek, másképp gondolkodók. Viszont azt is elmondja, hogy ha ezek elszigeteltek maradnak, akkor semmilyen változás nem fog történni társadalmi szinten. Az uralkodó rendszer vagy félresöpri, vagy pedig maga mellé állítja őket. Ebből azt a következtetést vonja le, hogy össze kell kapcsolni őket, mert sok esetben arra már nincs energiájuk, hogy összefogjanak. Ezért kell egy plusz szereplő, amelyik össze tudja kapcsolni ezeket a szétszórtan, elszigetelten lévő kis szikrákat, vagy kis kezdeményezéseket.
Pabló:
Így van. Ő is arra a kulcsra mutat rá, hogy ebből a négy szereplőből három a rendszerváltás kulcsa. Vannak a jelenlegi társadalomban erőforrásokkal rendelkezők, sokszor ez lehet a tudás is. Például olyan technológiai struktúrák kialakításához lehet tudásom, amire nagy szüksége lenne a kilépőknek, hogy ne haljanak bele abba a tevékenységbe, hogy életképes dolgokat tudjanak létrehozni. Tehát nem csak pénzről beszélek itt, hanem tudásról is. És tudjuk azt, hogy igen, a jelenlegi társadalomban nagyon sok okos, felkészült mérnök ember van, sok olyan ember, akinek olyan dolgok álltak össze a fejében, amire ezeknek a kilépőknek nagyon nagy szüksége lenne. Illetve azt is tudjuk, hogy vannak gazdag, vagy nagy kapcsolati hálóval rendelkező emberek, akik szintén kezdik megérteni azt, hogy a jelenlegi társadalom fenntarthatatlan, és ők is szeretnének változtatni. Ők a potenciális védnökök. Azt is látjuk, hogy törvényszerűen a kilépők kilépnek, mert nem tudnak már mást tenni, létrejön az életükben az a helyzet, hogy azok az értékek, amit ők fontosnak tartanak, azt nem látják sehol az életükben, és ez a feszültség egy ponton azt fogja eredményezni, hogy kiköltöznek. És akkor már nem járnak be a munkahelyükre, hanem megpróbálják a saját életüket a saját kezükbe venni. Szerencsére ezt egyre többen már nem egyedül teszik, hanem nagyon sokszor közösségben és közösségi kezdeményezésekben. Ami a legkevésbé történik, hogy ezt a kettő valaki összekapcsolja.
Jelenleg a felvilágosítók, ma Magyarországon leginkább azzal foglalkoznak, hogy az úttörőket összekapcsolják, és az úttörőkhöz visznek el tudásokat, raknak össze technológiai tudást, például hogy hogyan kell most egy nem intenzív gazdálkodást megvalósítani, tehát mondjuk egy borzderesesek ugye azt mondják el, hogy a borzderes technológiát hogyan kell csinálni, hogyan kell a háztájiban tartani a tehenet ahhoz, hogy az jól működjön. Az is egy felvilágosító munka, hogy a borzdereseknek a tartása, azt hogyan jó csinálni. De ugyanígy igaz ez a megújuló energiákra, bármire, nagyon sok ilyen technológiai tudást visznek be. Erről szól a permakultúrával foglalkozó oktatás is, hogy megosztják ezt a szemléletet, ezt az értéket. Nagyon sok ilyen technológiai tudást osztunk meg, és közben mindig ott van mögötte azért az is, hogy mindezt az emberek együttműködése hozza létre. Mi, a közösségi vállalkozás fejlesztők, a közösséggel foglalkozunk, gí mi ezt a tudást visszük be. Ezt tesszük jelenleg, ez nagyon sokat tud segíteni azoknak, akik valóban belefognak és elkezdenek gazdálkodni, vagy egy alternatív életmódba kezdenek, de ez nem elegendő.
Mert az viszont nem történik, hogy valaki összefogja, összekösse a potenciális védnököket az úttörőkkel, és ezért ezek a kezdeményezések nagyon erőforráshiányosak. Amúgy ez igaz a felvilágosítókra is, nagyon pici, nagyon lassú lépésekben tudnak ezáltal fejlődni, és sokszor ebben van egy kiégési folyamat is, tehát olyan lassan tud élővé válni ez az átalakulás, hogy lehet, hogy a főszereplője belehal, mielőtt még élővé válna.
Miklós:
Maradjunk ennél a kulcstémánál, az összekapcsolásnál, erre vannak különböző eszközök és lehetőségek. Én most részt veszek egy olyan folyamatban, aminek eredményeképp Zuglóban létrejön egy közösségi alapítvány. A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány támogatásával az indításhoz szükséges tudást és tapasztalatot osztják meg. Most nyolc ilyen kezdeményezés indul szerte az országban, a jövő év végéig létrejön 8 közösségi alapítvány, amelyek alapvetően helyi szinten működnek, tehát mindegyik ilyen alapítványnak megvan a saját területe. Deborah Freze is azt mondja, hogy be a localist, tehát legyél helyi hős, próbálj meg helyi szinten cselekedni. Ez a közösségi alapítvány lehet egy olyan eszköz, amely a védnököket fel tudja keresni, el tudja nekik magyarázni azt, hogy miért van szükség arra, hogy támogasson bizonyos helyi kezdeményezéseket. Ezek a védnökök egyébként nem csak cégvezetők lehetnek, vagy helyi vállalkozók, hanem a helyi lakosság, vagy akár az önkormányzat is beléphet mint támogató. Tehát, hogy ezeket a szereplőket valahogy össze tudja kapcsolni és fel tudja keresni azokat a helyi kezdeményezéseket, amelyek erőforrás hiányosak, de szeretnének valamit helyben változtatni. Itt akkor ez egy olyan eszköz lehet, amelyik segíthet abban, hogy helyszínen ez a második hurok elinduljon.
Pabló:
Így van. Nem véletlenül, hogy az előző körben én is próbálkoztam Nyíregyházán egy közösségi alapítványnak a létrehozásával, tehát én ugyanezt láttam meg, hogy ezekre az integrátor szervezetekre egyszerűen szükség van, akik nagyon tudatosan és jól felépített menedzsmenttel, a forrásteremtés, a fundraising jól átgondolt rendszerében próbálják összekötni a védnököket és az úttörőket. Szerintem döbbenetesen nagy szükség van erre. Azt is mondhatnám, hogy talán most ez az egyik legfontosabb, ami történhet a társadalmunkban. Az, amit még látok itt, hogy jelenleg ez a közösségi alapítványos történetben még mindig a hagyományos civil szemlélet van benne, hogy civil szervezeteknek kell forrásteremtés. Végül is nem baj, hogy vannak, akik így látják, mert ha már önmagában ezt létrehozzuk, ez lehet egy első lépés, de amiről mi beszélünk, az ennél több. Ami az én gondolatom, hogy nem is csak az van, hogy kell egy szervezet, aki összeköt, valójában olyan védnökszervezetet kell létrehozni, ahova már a helyi potenciális védnökökből jó néhányan be is kerülnek. Valójában azt is mondhatnám, hogy itt is kell használni a közösség erejét. Az, hogy ezek az emberek elkezdenek beszélgetni, egy nagy kuratóriumban, ami egy ilyen alapítvány mögött lehet, hogy akár 12-14 fős, vagy még akár nagyobb kuratórium is lehet, ahol ott vannak azok a civilek, akik már értik azt, hogy ezek a kilépők miért is lépnek ki, hogy mi az értéke ennek az életmódváltásnak, és hogy nagyon fontos lenne, hogy már ott vannak ugyanebben a kuratóriumban ezek a védnökök, és hogy ezek elkezdenek beszélgetni egymással. Hogy itt egy védnök mozgósítsa a kapcsolatrendszerét és agyaljon azon a vállalkozói attitűdjével, hogy hogyan lehet ezeket a kezdeményezéseket életképesebbé tenni. Arra is szükség van, hogy ő is egyre inkább mélyítse azt, hogy ez miért fontos, milyen értéket hoz létre, hogy az ő jövőképe is folyamatosan fejlődjön. Valójában egy közösségi alapítvány nem csak egy forrásteremtő szervezet, hanem ennek a narratívának is van egy ilyen misszió erősítő funkciója. Azt gondolom, hogy ez egy nem egyszerű dolog, de nagyon-nagyon fontos, hogy ez történjen.
Miklós: Mi történt anno Nyíregyházán? Említetted, hogy elindult egy ilyen kezdeményezés.
Pabló:
Végül is az történt, hogy próbáltuk azokat a Nyíregyházán általunk ismert szereplőket összehozni, akikről azt gondoltuk, hogy potenciális védnökök, de legalábbis jó kapcsolatuk van ebbe az irányban, például vállalkozás élénkítéssel foglalkoznak, vagy vállalkozók.. De csak a saját kapcsolatrendszerünkben találtuk meg őket, és ez egy nagyon korlátos kör volt. Ez a gondolatom, hogy valójában nem sikerült ebből a mi általunk ismert körből kilépni és az igazán nagy potenciállal rendelkező védnököket megtalálni. Ez rajtunk is múlott, nem voltak eszközeink hozzá, ma is ezt gondolom, hogy ez a jó út, hogy energiát rakni abba, hogy akár ilyen hólabda effektussal elindulni, és valóban így végigjárni a potenciális védnököket és olyan kuratóriumot létrehozni, ami nagy potenciállal rendelkezik. Mind a kapcsolatrendszer, mind akár már az első pénzforrásoknak a betétele az alapokba, ez lehet szerintem a sikeres elindulás egyik kulcsa. Viszont az is az igaz, hogy megint előjön a természetünk szerinti viselkedés. Én például a természetem szerint jó fejlesztő vagyok, aki képes közösségeket segíteni abban, hogy jól összekapcsolódjanak, de nem vagyok jó abban, hogy végigjárjam ezeket az embereket, és meggyőzzem, megmutassam nekik ezt a víziót. Odáig el tudtunk jutni, az szerintem egy egészen jó eredmény volt, hogy több rendezvényt is csináltunk, de aztán volt egy nagyobb rendezvény, a társadalmi jót üzleti alapon c. esemény. Na és ott lehetett érzékelni azt, hogy egy picit megmozdult az a kör, aki valóban már szeretne valamilyen társadalmi jót csinálni, és rendelkezik potenciállal is, de valahogy erre már nem sikerült építeni. Nem csináltuk meg azt a nagyon nehéz munkát, hogy így végigjárjuk őket, újra és újra beszélgetni velük, rájönni arra, hogy ők hogyan tudnak bekapcsolódni, hiszen ezek az emberek jellemzően elfoglaltak. Mindenki tőlük akarja a cégnek a dolgait megtudni, és ez nem egy egyszerű folyamat. Ennek szerintem az is az oka volt, hogy maga a szervező csapat nem volt még alkalmas teljesen erre. Lehet, hogy az is feladat lett volna, hogy olyan embereket találjunk, akik ezt jól csinálják. És mi nem voltunk ebben olyan nagyon jók.
Miklós: Jelenleg hol tartunk most ebben a folyamatban, a második hurok építésben?
Pabló:
Ami nagyon-nagyon konkrét, az előbb azt mondtad, hogy talán mozgalom lehetne belőle. Azért nem nevezném mozgalomnak, mert a mozgalom valamilyen hálózatot feltételez. És bár vannak hálózati szintű együttműködések, de ezek jellemzően téma specifikusak, például a gyümölcsészek már együttműködnek, elkezdtek együttműködni a permakultúrások, vagy a borzderesesek, és akkor sorolhatnám egymás után ezeket a különböző hálózatokat, de ezek sem túl erőteljesek. De az biztos, hogy maga a kilépés már eléggé intenzíven folyik. Tehát, hogy egyre többen, egyre változatosabb módon, nem csak már vidéki, hanem városi körülmények között is keresik a kiutat. Ezek egy része közösségi kezdeményezés, egy része meg családdal megpróbál valamilyen más, önellátóbb életmódot létrehozni. És azt is látom, hogy ennek a körnek, akik már cselekvő módon teszik ezt a dolgot egy hatalmas holdudvara van. Azok, akik figyelik ezt, és vágyuk szerint ebbe az irányba mennének. Engem is megdöbbent az, hogy bemegyek Budapesten egy kávézóba, és látom, hogy valaki megismer, és gőzöm sincs, hogy ki ez, aki éppen ott áll a kávé pult mögött, és akkor azt mondja, hogy igen, láttalak, mert hogy megnéztem egy videódat, vagy a Gyüttment Fesztiválon voltam a Közösségi Udvarban, és hogy ez mennyire fontos. És tényleg olyan emberek, akikről nem is gondolnám. Például kibérelték Nyíregyházán a lakásomat, egy fiatalember, aki váltókezelő a vasútállomáson, és amikor elváltunk, akkor rám nézett, és azt mondja, hogy ugye te vagy az, aki a Gyüttment Fesztiválon valamilyen szervező vagy? És akkor meglepődtem azon, hogy ott van ő is, már vett Nyíregyházán egy tanyát, és ugyanez a fajta gondolkodás ott van, hogy ő nem akar egész életében váltókezelő lenni, hanem meg akarja teremteni a családjának és az önálló életének a feltételeit és nagyon foglalkoztatja ez a kilépés. Azért mondom, hogy hatalmas holdudvar van szerintem most e téma körül. Ebből is következik az, hogy minél több jól működő mintát tudunk létrehozni, annál nagyobb az esélye, hogy ők valóban elindulnak és cselekvő módon meglépik. Ezért szerintem most ez az egyik legfontosabb, hogy azok, akik meglépték, azok kapjanak olyan támogatást, fejlesztői támogatást is, mert az elinduláshoz az úttörő időszak egy nagyon-nagyon erőforrás igényes idő. És kapjanak pénzbeli támogatást is ahhoz, hogy ezeket a kezdeményezéseket életképessé tudják fejleszteni. Persze mondhatnánk azt, hogy na jó, de hát ők is ugyanolyan emberek, mint minden vállalkozó, miért kellene nekik pénzt adni. De egyrészt azt látom, hogy az induló vállalkozásoknál az állam is ad induló tőkét. Tehát, hogy ilyen szempontból szerintem nem különbözünk ettől. De én ebben még tovább megyek, hogy miért kell ezeknek a kezdeményezéseknek pénzt adni. Egyszerűen azért, mert ők olyan vállalkozók, akik olyan dolgokra vállalkoznak, hogy létrehoznak olyan társadalmi, természeti mintákat, ami társadalmi és természeti tőkét növel. Tehát ők valójában nagyon sok energiát raknak abba, hogy létrehozzanak a társadalomnak értékeket. És ez az, amit szerintem a társadalomnak most meg kellene fizetni, hogy ezek valóban létre tudjanak jönni. Tehát, hogy itt van egy nagyon fontos logika, hogy ezt úgy is lehet nézni, hogy ez egy szolgáltatás a társadalom felé. Én most például azt látom, hogy nekünk fejlesztőknek, nekünk integrátoroknak azt kell elérni, akár ilyen közösségi alapítványok létrehozásával, hogy létre tudjon jönni néhány úttörő projektnek, olyan működő, életképes mintázatokat kell létrehoznunk, ami megmutatható, és ami arra készteti az indulókat, keresőket, hogy valóban meglépjék ezeket a dolgokat. Ekkor van esélye annak, hogy a második hurok egy erőteljes történetté válik.
Miklós: Tehát elmondhatjuk, hogy ők a mi jövőnk építői?
Pabló:
Igen, így van. Nagyon sokszor az emberek abban gondolkodnak, hogy létre kell jönni a kritikus tömegnek, és akkor majd így átbillen a társadalom valami új állapotba. Ennek is van jelentősége, de most nem ez történik még. Most még nem a kritikus tömegről beszélünk. Az, amiről én beszélek, hogy már nagyon sokan cselekvő módon kilépnek, ennek van egy hatalmas holdudvara, de ez azért még jelentéktelen része a társadalomnak. Ami ettől sokkal fontosabb, hogy létrehozunk olyan társadalmi mintázatokat, ami más, mint az előző társadalom. A modern kor létrehozott olyan emberi működési struktúrákat, olyan technológiákat, amit létre tudott hozni. Ha ugyanezeken az alapokon akarunk egy újat létrehozni, tehát ugyanígy gondolkozunk, ugyanilyen struktúrában, ugyanúgy vezetünk, akkor ezek nem jönnek létre. Tehát most van egy társadalmi innovációs feladatunk, amiben meg kell újítani az alapjaitól az emberi együttműködést. Másképp kell vezetni. A modern kornak inkább egy mesterséges hierarchiára alapozott vezetési megközelítése volt. Nekünk egy természetes hierarchiára alapozott vezetésre van szükségünk. Ki kell dolgozni ezeket a mintákat. Tehát mindent egészen új alapokra kell helyeznünk. Most lényegében ez zajlik. Most az a társadalmi innovációs szakasz van, amikor létrehozzuk ezeket a mintázatokat, és ezt nagyon sokszor kritizálják, hogy és látod, döglődik ez is, meg az is, meg pereskedik, az is… Ilyenkor nem látják azt, hogy valójában ez az innovációs szakasz, ez a nagyon-nagyon úttörő szakasz, amely rengeteg kudarcot is hoz, de a kudarcaink is ugyanannyira fontosak, mert közben születik valamilyen új mintázat, rájövünk dolgokra. Ezt nem lehet kudarcok nélkül. Ezek a kudarcok ugyanannyira fontosak. És ezt is látni kell, ezért szoktam azt mondani, hogy mi vagyunk a varjak nemzedéke. Nekünk belülről fontos látni azt, hogy mi ezeket a kusza fészkeket tudjuk összepakolni. De ha mi nem pakoljuk össze, akkor nem lesz mire építeni a következő generációnak. Ebből a szempontból szerintem egy iszonyúan fontos, hogy nem a kritikus tömeget állítjuk elő, hanem valójában működő együttműködési mintázatokat, illetve olyan technológiákat is, ami ehhez illeszthetők. Tehát nem csak az emberi együttműködésről van szó, hanem olyan módszerekről, folyamatokról, technológiákról, struktúrákról is, ami már egy fenntarthatóbb világ építőkövei lesznek. Ez egy nagyon szép feladat. Megint csak eljutottunk addig, hogy milyen nagy rendszer építő feladataink vannak.
Miklós:
Egy szereplőről nem beszéltünk, az alvókról. Ők vannak egyébként a legtöbben, egyre többen felébrednek és megértik azt, hogy mire van most szükség, mi a feladatuk, megismerik a saját céljaikat és azon elindulnak.
Pabló:
Még egy dolgot érdemes itt látni, hogy a társadalom sem tud nem fejlődni. És hogy az, ami most történik, hogy egyre többen felébrednek, egyre többen kezdenek más értékek mentén gondolkodni, valójában azért történik, mert a társadalom is tudja, hogy ahogy egy pici gyerek sem tud csecsemő maradni, hanem kisgyerek lesz belőle, a kisgyerek nem tud kisgyerek maradni, hanem serdülő lesz belőle, úgy a társadalom sem tud nem haladni ebben a történetben. Persze erre mondhatnánk azt, hogy akkor hátradőlhetünk, mert hogy ez megtörténik nélkülünk is. A valóság viszont az, hogy a társadalom úgy tud fejlődni, hogy ha mi ezt történtté tesszük, azáltal történik ez a dolog. Viszont azt is nagyon fontos látni, hogy ez nem egy emberen múlik. A társadalom nagyon sok pontján, egyszerre párhuzamosan hozzuk létre ezeket a mintázatokat. És még egy dolgot látni kell, hogy minden fejlődés elakadhat. És ennek most a társadalomban nagyon nagy esélye van. Elakadhatunk, és ha elakadunk, akkor belekerülhetünk egy olyan zsákutcába, amiből nem is tudunk már kiverekedni. Most mintha ennek lenne nagyobb esélye, hogy már benne vagyunk a zsákutcában, már nagyon jól elakadtunk. Én azt gondolom, hogy ezeknek az úttörő kezdeményezéseknek ezért is nagyon nagy a jelentősége, mert ennek az elakadásnak kell egy alternatívát mutatni. És nem az van, hogy tök jól haladunk, és minden rendben van a társadalomban, nem itt járunk ebben a történetben, hanem szerintem van egy nagyon nagy elakadás és megvan az esélye annak, hogy azok, akik ebben az elakadásban érdekeltek, merthogy vannak ilyenek is, azoknak lesz erősebb a mintázata. Úgyhogy van tétje annak, hogy mi ezeket a második hurokban alakuló mintázatokat meg tudjuk e erősíteni.
A modellről ebben a cikkben olvashatsz többet: https://gyuttmentfesztival.hu/szerepjatek-a-kozossegek-udvaraban/
