Ha egy konfliktus kapcsán elmegyünk egy előadásra, és jó, a gyakorlatban is működő megoldásokat keresünk, akkor sokféle megközelítést, módszert találhatunk arra, hogyan lehet kezelni a konfliktusainkat. Ezeknek a konfliktuskezelési módszereknek az ismerete szükséges, de nem elegendő a közösség alkotás során!
A közösségen belüli harmónia megteremtéséhez folyamatosan hangolni kell a konfliktust, ami állandó figyelmet és beavatkozást igénylő vezetői feladat.
Miért van ez így?
Az alábbi ábra ennek a kérdésnek a megválaszolásához ad támpontot:
Az ábra azt a törvényszerűséget mutatja, hogy az együttműködés minősége, eredményessége, és a konfliktus szintje milyen kapcsolatban van egymással.
Ha egy közösségben alacsony a konfliktusokból származó feszültség szintje, akkor az azt jelenti, hogy az emberek nem mennek bele a konfliktusokba, nem kerülnek kimondásra a problémák. Ilyenkor jellemzően vagy manipulatív úton (passzív-agresszív kommunikációval) próbálják érvényesíteni a rossz érzéseikből származó sérelmeiket, vagy elkerülő (passzív) magatartást tanúsítanak. Tehát alul van hangolva a konfliktus.
Egy ilyen csapatban a kultúrába az fog beépülni, hogy itt nyíltan nem szabad felvállalni a véleményünket, nem lehetnek eltérő álláspontok, gondolatok. Ez rossz hangulatot és alacsonyabb teljesítményt eredményez, hiszen a fejlődéshez szükséges változtató energiák nem jelennek meg. Mindennek az lesz a következménye, hogy a proaktív, lendületes emberek elhagyják a közösséget, ezáltal a szerveződés rugalmassága (rezilienciája) csökken, ami hosszú távon a közösség széteséséhez vezethet.
Ha az emberek versengő módon, a másik lenyomásával agresszíven próbálják érvényesíteni az érdeküket, akkor magas a konfliktusok energia szintje. Ekkor jellemzően rendszeres a veszekedés, a másik megbántása, erre mondjuk azt, hogy felül van hangolva a konfliktus szintje a közösségben. A szervezeti kultúrába az fog bevésődni, hogy a hangosabb, agresszívebb emberek határozzák meg a folyamatokat, ezért az együttműködésre törekvők, az érzékenyebb, introvertáltak el fogják hagyni a szervezetet. Mivel a leghangosabb ötletek nem biztos, hogy a legjobbak és a szerveződés nem használja ki a csoportban lévő kollektív intelligenciát, ezért bár krízises helyzetekben eredményes lehet az együttműködés – főleg, ha az autokratikus személynek karizmája is van – hosszú távon biztos, hogy ez a magatartás is csökkenti a szerveződés eredményességét.
Tehát mind az alul, mind a felül hangolás rontja az együttműködés minőségét, eredményességét és ezzel visszafogja a közösség fejlődését. Ezzel szemben a közepes feszültség szint az, ami leginkább segíti a fejlődést.
Ez a törvényszerűség tehát szembe megy azzal a hiedelemmel, hogy a konfliktus csak negatív lehet. Gyakran találkozom azzal az idealisztikus elképzeléssel, hogy az a jó közösség, ahol nincs konfliktus, ahol béke van. Ha egy közösségben nézeteltérés, vita, veszekedés van, akkor pedig már biztos, hogy nem is szeretik egymást. Ezekben a közösségekben, amikor azt javaslom, hogy menjenek bele a rossz érzéseik, a konfliktusok tisztázásába, akkor hangzik el a jól ismert szófordulat: „jobb a békesség”.
De, valóban jobb a békesség?
A fenti összefüggés jól mutatja, hogy ez egy téves hiedelem, mert a konfliktus természetes része az életünknek, ami egyrészt következik a különbözőségeinkből, másrészt az élő rendszer fejlődéséhez szükséges dinamikát biztosítja. Ez az, ami a folyton változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodást lehetővé teszi, így biztosítja a közösségünk életképességét. Ezért valójában a „jobb a békesség” sokkal inkább szól a konfliktus kerüléséről, a konfliktus alul hangolásáról.
Ezzel együtt, ha egy közösség jól hangolja a konfliktusokat, akkor ez nem azt jelenti, hogy folyton veszekednek. A fenti ábra a közösségen belüli jó emberi magatartásra is rámutat, hiszen a manipulatív, passzív-agresszív és nyíltan agresszív, autokratikus magatartás között ott van a lehetősége az asszertív magatartásnak. Amikor képesek vagyunk egyszerre önérvényesítők lenni és mások szempontjait is figyelembe venni. Ez valójában az érett felnőtt emberek között zajló kommunikáció, amely során nem manipulálunk, játszmázunk, nem próbáljuk meg a másikat megfélemlíteni, hatalmaskodni rajta, hanem simán megbeszéljük tisztázzuk a rossz érzéseinket és a problémák megoldására, jó megegyzésekre törekszünk. Sokkal inkább békesség ez, mint a konfliktus kerülés „jobb a békessége”.
