Rendszerek meghatározása

Amikor a rendszerekről beszélek, elég gyakran felmerül a kérdés, hogy pontosan mit is értek szervezeti, közösségi rendszer alatt.

Erre van egy rövid meghatározásom:

Folyamatok, módszerek, szabályok, protokollok, pszichológiai szerződések a csapatra, a feladatra és szituációra szabott rendszere.

Ennyi, mit nem lehet ezen érteni? 🙂

Na jó, talán nézzük meg közelebbről a dolgot. A folyamatok, módszerek, szabályok, protokollok talán mindenki számára érthető, de mi a frász ez a “pszichológiai szerződések”?

A pszichológiai szerződések értelmezése

Pszichológiai szerződésnek nevezem két vagy több ember (pl. egy munkacsoport) egymás közötti, egymás viszonyára vonatkozó megértő, elfogadó megegyezését.
Ez első ránézésre olyan, mintha megegyeznének egymás viszonyára vonatkozó szabályban (pl. “nem kritizáljuk egymás ötletét”).
Azonban ebben az esetben pl. a munkafolyamatra vonatkozó szabályhoz képest sokkal nagyobb jelentősége van a megegyezés mögött lévő kölcsönös és belső megértésnek. Ez több, mint a racionális megértés! Ez valódi elfogadása annak, hogy különbözőek vagyunk és különböző szituációkban, különböző módon vagyunk képesek működni. Ezért ahhoz, hogy együtt tudjunk működni, fontos bizonyos szituációkban a másik másságát figyelembe vennünk. Ilyenkor a megegyezésre való figyelmeztetés – ami elhangozhat két ember, de akár egy megbeszélés keretében is – valójában arra jelzés, hogy amit belül elhatároztunk, azt most alkalmazni kellene, mert csak akkor fog működni az a dolog, amit közösen akarunk tenni, ami mindkettőnk számára fontos. Tehát nem egy szabályra emlékeztetem, hanem a saját belső elhatározására. Márpedig ez csak akkor fog működni, ha ez a belső elhatározás valóban őszinte volt. Ezért nem nevezném szabálynak, hanem sokkal inkább “megértő, elfogadó megegyezésnek”.

Mivel ennek megértése nem egyszerű, ezért egy példán keresztül is bemutatom:

A beszélgetés két közeli munkatárs között zajlott le, akik abba tettek energiát, hogy javítsák a kölcsönös megértést egymás között annak reményében, hogy a szakmai beszélgetéseik eredményesebbé válnak. A probléma az volt, hogy rendszeresen érezték úgy, hogy a beszélgetéseik során elindul közöttük egy játszma, ami akadályozza a valódi szakmai párbeszédet.

Az alábbi párbeszéd egy hosszabb beszélgetés vége felé hangzott el:

– A mi viszonyunkban az egyik probléma, hogy amikor én próbálok elmagyarázni valamit, akkor megjelenik a szemedben a türelmetlenség, azaz úgy érzem türelmetlen vagy. Ilyenkor az az érzésem, hogy nem vagyok elfogadva a részedről. Ennek az lesz az eredménye, hogy innen már a nem elfogadottság érzéséből beszélek, reagálok, ami elindít szerintem egy játszmát közöttünk.

– Igen értem, és ez szerintem is így van. Bennem biztos elég gyakran megjelenik a türelmetlenség, mert úgy gondolom, hogy már értem, amit mondasz, és ilyenkor az is bennem van, hogy jó ez így van, de ehhez még hiányzik egy csomó minden. Másrészt azt gondolom, hogy amikor megjelenik benned az a gondolat, hogy “már megint türelmetlen vagyok”, akkor ez belőled is következik, hiszen gyakran te is türelmetlen vagy, belevágsz az én mondókámba.

– Igen, ezt el tudom fogadni. Ez olyasmi lehet bennem, mint a kapubejáró problematika, azaz az a dolog idegesít a legjobban a másikban, ami bennem is bennem meg van, az én “hibám” is. Valóban én is gyakran vagyok türelmetlen, hiszen tele vagyok mondani valóval, ötlettel. Valójában ebben nagyon hasonlítunk egymásra, és ebből is következhet ez az akadály, ez a játszma. Lehet, hogy ilyenkor csak annyit kellene mondanom, hogy “megint látom a szemedben a türelmetlenséget és megint megjelent bennem az az érzés, hogy nem fogadsz el”.

– Lehet, hogy ez is segítene…

– Akkor egyezzünk meg abban, hogy az ilyen szituációkban jelzem ezt feléd.

– Rendben van.

– Amúgy most elgondolkoztam azon a dolgon, hogy ez a türelmetlenség bennem is bennem van… , és arra jutottam, hogy amikor megjelenik bennem az a gondolat, hogy a “már megint türelmetlen vagy”, akkor ezt a gondolatot össze tudom kötni ezzel a most megszületett gondolattal, hogy ez a türelmetlenség bennem is bennem van. Lehet, hogy ez is már önmagában képes az érzést megváltoztatni, és a nem megértettségből a megértés felé eltolni.

– Igen, lehet. Ez tök jó, hogy így összeraktad! Ehhez én csak annyit szeretnék hozzá tenni, hogy amikor türelmetlenné válok egy beszélgetésben, azt én nem biztos, hogy észre veszem…, ezért lehet jó az, hogy ezt te jelzed felém. Azonban a kölcsönös megértés szempontjából ez azért fontos, mert én úgy működök, hogy gyakran amit mondok, nem azért mondom, mert szeretném veled megértetni, hanem ilyenkor valójában a saját megértésem miatt mondom a dolgokat.

– Ez azt jelenti, hogy amikor elmondasz nekem dolgokat, akkor nem jut eszedbe az, hogy én értem vagy nem értem, azaz hogy megkérdezd tőlem, hogy “kíváncsi vagyok mit értettél meg ebből az egészből, légyszi mondd el nekem, hogy mik voltak a legfontosabb üzeneteim”.

– Nem, nem jut az eszembe, mert a saját megértésemmel vagyok elfoglalva.

– Húúú…, így nem lesz könnyű a kölcsönös megértést javítani.

– Igen, ezért arra kérlek, hogy te figyelj arra, hogy a kölcsönös megértésünk javuljon! Te tedd fel az ezekre vonatkozó kérdéseket!

– Ok, igyekszem…

Mitől lehet ezt a beszélgetést pszichológiai szerződésnek nevezni?

A fenti példából a kölcsönös megértésre, a másik másságának az elfogadására való törekvést vegyétek észre. Ezek a leglényegesebb elmei a pszichológiai szerződésnek. Amit követ egy olyan megegyezés, ami praktikusan is működtethető. Fontos, hogy egy ilyen beszélgetésben nem a megegyezésen van a hangsúly, hiszen ezt lehetne letudósan is csinálni, hanem a kölcsönös megértésen, és a másik működés módjának elfogadásán. Hiszen ha ez megtörténik, akkor a két fél hasonló szituációban jó eséllyel másképp fog érzeni egymás iránt, ami megakadályozza a játszma beindulását. Ha mégis beindul a játszma -merthogy ez nagyon mélyen rögzült mintáink eredménye-, akkor a pszichológiai szerződésünk felidézése “megint látom a szemedben a türelmetlenséget és megint megjelent bennem az az érzés, hogy nem fogadsz el” alkalmas lehet a játszma felülírására, és így esélyt adunk a jó szakmai párbeszédnek.

Miért rendszer?

Azt gondolom, hogy a “csapatra, feladatra és szituációra szabott” is elég jól érthető, de miért rendszer?

Az a közösségi vállalkozás honlapon egy alapvetés, hogy az emberek együttműködése élő rendszereket hoz létre. Így élő rendszer a közösség, a szervezet, de egy projekt team is. A szervezeti rendszerek pedig hasonlóak az élőlények szerv-rendszereihez. Ebből a szempontból a legfontosabb, hogy minden szervezeti rendszernek a szervezet szempontjából jól definiálható funkciója van. Azaz a szervezeti rendszernek mindig a nagyobb rendszert, a szervezetet kell szolgálnia, ezért inkább alrendszereknek kellene hívnunk. Ez a funkció határozza meg, hogy milyen folyamatban, milyen lépésekkel, milyen protokoll mentén, milyen időn belül, hány embernek, milyen kompetenciákkal kell, lehet elvégezni az adott feladatot.

Nos, remélem így már világos!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .