Hitvallásom
Hiszek abban, hogyha az emberek megtanulnának valódi közösségeket teremteni, ezekkel a közösségekkel hegyeket tudnának megmozgatni.
Az Egyesületben én képviselem a racionalitást, a józan paraszti észt, a földön járást. Azt gondolom, erre is szükség van, de olyan jó, hogy vannak mellettem, akik nem ilyenek!
Szakmai pályám
Bár mérnöknek tanultam, majdnem 20 évet nem tervezéssel, hanem különböző fontos hivatalokban való munkálkodással töltöttem. Ez sokáig tetszett, mert megtaláltam a hasznát. Aztán egyre inkább úgy éreztem, hogy a bürokrácia indái engem is gúzsba kötnek, ezért munkámat egyre elkeseredettebben végeztem.
Ekkor egy szerencsés találkozásnak köszönhetően megismertem az E-misszió Egyesületet. Megtapasztaltam, hogy huszonéves fiatalok micsoda hittel, lelkesedéssel, kreativitással és felelősséggel végzik a munkájukat. Úgy, hogy senki nem mondja meg nekik, hogy mit kell csinálni!!! Olyat tapasztaltam, amit addig nem; hatékony megbeszélések, gyors, mindenki számára tiszta döntések, az emberek között nincs alá-fölé rendeltségi viszony, a feladatokat nem kiosztják, hanem vállalják. Természetesen rögtön csatlakoztam hozzájuk. Nagyon sokat tanultam tőlük.
Közben lehetőségem nyílt elvégezni egy folyamatsegítő (facilitátor) tréninget (addig nem is ismertem ezt a képzési formát – megtapasztalni és megszeretni). Innen az események felgyorsultak az életemben. Összegyűltünk néhányan, akik több-kevesebb civil múlttal rendelkeztünk, és úgy gondoltuk, vannak olyan tudások, tapasztalatok, amikre más civil szervezeteknek is szüksége lehet.
Megalakítottuk az Inspi-Ráció Egyesületet. Kerestük a lehetőségeket, hogy eljussunk a szervezetekhez, és közben tanultunk, tanultunk és tanultunk. Én pl. Gordon kommunikációt, erőszakmentes kommunikációt, trénerkedést, közösségfejlesztést, mediálást, Állampolgári Tanács szervezést, játékvezetést. De a legtöbbet a gyakorlatban, azokban a szervezetekben, közösségekben, ahol mint tag, vagy önkéntes dolgozom, illetve azoktól a szervezetektől, akikkel a munkám során kapcsolatba kerültem.
Ha tréninget tartok, mindig a résztvevők tudására, tapasztalatára építek, irányító kérdéseket teszek fel, megvilágítom az összefüggéseket. Így a résztvevőkkel közösen építjük a tartalmat. Hitem szerint az új ismeret így válik igazából használhatóvá.
Egy megbeszélés facilitálása során újra és újra rácsodálkozom arra, hogy egy jó folyamattal a megbeszélések milyen hatékonyak és élvezetesek is lehetnek, az eredmény minősége pedig nagyságrendileg jobb! Nem értem, miért nem így tartanak megbeszéléseket az emberek?!
Kedvenc területem a szervezetfejlesztés, mert itt hosszú ideig kapcsolatban vagyok egy-egy szervezettel, és látom, ahogy egy kis segítséggel hatalmas változást tudnak elérni.
Az utóbbi időben sokat foglalkozunk olyan közösségekkel, akik új (vagy inkább nagyon is régi, hagyományos) életformát teremtenek maguknak. Látom, milyen sok munkával, küzdelemmel jár a megélhetésük, de mind emellett nagyon fontos számukra a közösség megteremtése. Mindig feltöltődök, ha ilyen helyen járok, és örülök, ha a munkámmal egy picit tudok nekik segíteni.
Sokféle tapasztalatot szereztem. Többek között azt, hogy mivel a szervezetek, közösségek egyénekből állnak, ezért a közösségek fejlődése az őket alkotó személyeken múlik. Azon, hogy mennyire tudatosak, érettek, vállalják a felelősséget, tudnak csapatban dolgozni. Ezért egyre nagyobb hangsúlyt fektettem az egyénekkel – különösen a vezetőkkel – való munkára. Mivel ezt a munkát szeretném minél magasabb színvonalon végezni, ezért elvégeztem egy képzést, melynek neve: business és life coaching. Tudom, nem szép kifejezés,– bár már Magyarországon is elterjedt -, de sajnos még sincs igazi magyar megfelelője. Talán üzleti és életvezetési tanácsadásnak nevezik leginkább. Ebben a tevékenységben is az fogott meg leginkább, hogy segíteni tudok a hozzám fordulóknak abban, hogy hogyan segítsenek magukon.
