A minap olvastam egy cikket a Tudatos vezetés blogon „Mi a vezető legfőbb feladata?” címmel a szerző a INSEAD Business School blogjáról idézi meg az alábbi történetet, én pedig tovább idézem, de persze a végén azért beleteszek egy csavart.
„A sztori egy Rajiv Bajaj nevű üzletemberrel esett meg, aki a Bajaj Auto ügyvezetője. Az indiai cégcsoport, amiről valószínűleg a büdös életben nem hallottál, a világ harmadik legnagyobb motorbicikli-gyártója.
Sok évvel ezelőtt a cég felkért egy japán professzort konzultánsnak egy új termékvonal bevezetéséhez. Bajaj úr illendően köszöntötte a szállodába érkezése után, majd szóba elegyedtek:
Prof: “Szóval akkor, ön mit is csinál a cégnél?”
Bajaj: “Én vagyok a termékekért felelős alelnök.”
“Az a beosztása. Én arra lennék kíváncsi, hogy mit csinál.”
“Nos, motorkerékpárokat gyártok.”
“És hány darabot gyártott ma?”
“Nem személyesen készítem a motorokat, embereim vannak, akik ezt végzik.”
“Oké, de ön mit csinál személyesen?”
“Nos, értékesítem a motorokat.”
“És hányat adott el ma?”
“Hát nem én magam értékesítek, embereim vannak, akik ezt teszik.”
“Nagyszerű, de ön mit csinál konkrétan?”
“Hát tervezem a motorokat.”
“Hányat tervezett ma?”
Némi kényelmetlen csönd után Bajaj visszakérdezett:
“Hát ön szerint mit csinálok, professzor úr?”
“Nos, egyetlen feladata van: segíteni az embereit, hogy jobbak legyenek a munkájukban.”
Ez a beszélgetés szemfelnyitó volt Bajaj számára, hogy tisztábban lássa a saját vezetői szerepét. Másnap a professzor felkereste a cég irodáit, és ismét összefutottak az étkezdében.
“Szóval, mivel is foglalkozik itt?” – kérdezte meg újra a professzor.
“Segítek az embereknek, hogy jobbak legyenek a munkájukban.”
“És, hány embernek segített ma?”
…és a csavar
Amikor elolvasatm a cikket gondolatban tovább folytattam a párbeszédet:
– És, hány embernek segített ma?
– Ma négy kollégának is segítettem, mondta büszkén.
– …és miben segített nekik?
– Az egyik szalagvezető kolléga azzal keresett meg, hogy lenne egy ötlete, hogyan lehetne nagyobb teljesítményű motort gyártani lényegében csupán apró beállításokat eszközölve. Meghallgattam az ötletet és elmagyaráztam neki, hogy neki nem az a dolga, hogy műszaki fejlesztéseken törje a fejét, hanem az, hogy a szalagon minél hatékonyabban menjen a gyártás, ha erre van ötlete, majd keressen.
Az ügyfélszolgálat vezetője pedig azzal állt elő, hogy a panaszkezelés során gyakran ismétlődő technikai jellegű kérdés érkezik hozzájuk, amire lényegében mindig ugyanazt a választ kell megfogalmazniuk. Javasolta, hogy az ügyfélszolgálati szoftverben lehetne egy olyan gomb, amivel ezeket a forma leveleket tudják beilleszteni a válaszba.
– Ez valóban jó ötletnek tűnik és mit válaszolt rá?
– Elmondtam neki, hogy ezt már mi rég kitaláltuk, de jelenleg a programozó csoport nagyon leterhelt, mert folyamatosan a motorok vezérlési szoftverein dolgoznak, ami nagyobb prioritást élvez, mind az ügyfélszolgálati szoftver fejlesztése. …azért a végén megdicsértem, hogy Ő is gondolkozik fejlesztésben.
Aztán egyik csoport vezető megállított a szalag mellett, hogy konfliktus van a csoportjában. Az egyik új kollégát kipécézte a csapat és mindenért Őt hibáztatják. Azt mondta, hogy az igaz, hogy nehezen tanul és nagyon feszült, de azért nem csak Ő hibázik a csapatban.
– …és hogyan segítette?
– Kirúgtam az új kollégát, hiszen még úgyis próbaidős volt. Így megoldottam a problémáját.
– Na és a negyedik?Az legjobb…, észrevettem az egyik szalagon dolgozó kollégán, hogy nagyon maga alatt van, ezért odamentem hozzá. Elmondta, hogy a gyermekét a kórházba kellett vinni és még nem lehet tudni, hogy mi is a baja, így csak rá tud gondolni. Erre azt válaszoltam neki, hogy a gyerekek már csak ilyenek, én is sokat rohangáltam a kórházba velük. Ne gondoljon rá, koncentráljon a munkájára!
A professzor erre szó nélkül felállt és többet a környékére sem jött ennek a cégnek 🙂
Ezek után gondolhatjátok azt, hogy ez Pabló agyszüleménye és ilyenek nem fordulnak elő a valóságban!? Ki kell ábrándítanom benneteket, valójában az ilyen vezetői „segítségekkel” találkozunk leggyakrabban a szervezetfejlesztői munkánk során.
Ezért egyáltalán nem mindegy vezetőként mit gondolunk a segítségről, hiszen a fránya ördög itt is a részletekben rejtőzik.
