Miért szükséges a profit a nonprofitoknak?

Szerintem a profit (nonprofit – forprofit) értelmezése elég zavaros a mai világban. Annak mérlegelése pedig, hogy egy-egy tevékenységünk nonprofit, vagy már forprofit – és ezért civilként ezt még csinálhatjuk, azt viszont már nem – kifejezetten káros, mert rontja az életképességünket.

Mindennek a megértéséhez érdemes felidéznünk az élőrendszer egyik alap törvényszerűségét:

Az élőrendszerek úgy képesek fennmaradni, hogy a környezetükből energiát vesznek fel, ezt az energiát képesek átalakítani és a saját létfenntartásukra fordítani (a saját testüket felépíteni és működtetni). Ha egy élőrendszer nem képes az életéhez szükséges energiát felvenni, vagy az energia átalakító folyamatai nem elég hatékonyak, akkor simán meghal azaz nem életképes.

Ha ezt szervezetekre vetítjük, akkor egy szervezet akkor életképes, ha képes a fennmaradásához, működéséhez, fejlődéséhez szükséges “energiát” megszerezni és úgy átalakítani, hogy a céljait egyre magasabb szinten tudja megvalósítani.

A szervezetek energiája a tagjai fizikai, szellemi, lelki hozzájárulásai és azok az eszközök és anyagok, infrastruktúra, amivel gazdálkodik. Mindkettő kiváltható pénzzel, hiszen pénzen lehet munkarőt venni és lehet mindenféle anyagot, eszközt, természeti erőforrást. Tehát a fenti képletben az „energiát” helyettesíteni lehet a pénzzel és azt gondolom a mai pénz központú világban nem rugaszkodtam el nagyon a valóságtól.

Az életképesség szempontjából azt is fontos megnéznünk, hogyan kerül elő a cél a szervezetre vonatkozó meghatározásban. Ha ebből a szempontból meg akarom nézni az analógia mindkét oldalát, akkor az élőrendszer elsődleges célja, hogy életben maradjon. Szervezeti szempontból, ha egy szervezet csak a tagjai (tulajdonosai) megélhetését célozza, akkor ez megfeleltethető ezzel a céllal. Ez a mai világban egy elég gyakori, de nem túl örömteli helyzet. Ebben az esetben akkor mondhatjuk, hogy életképes a szervezet, ha képes a tagjainak a megélhetését legalább minimális szinten és fenntartható módon biztosítani.

Azonban a szervezet az élőlényekhez képest speciális élőrendszer, hiszen emberek, sőt tovább megyek emberi tudatok alkotják. Ezért az emberek a szervezeteket sem csak az életben maradásuk miatt hozzák létre – ez amúgy igaz azokra a szervezetekre is, amelyek aztán „csupán” a megélhetést szolgálják – hanem a céljaik és jó esetben önmagukon túl mutató célok megvalósítását is. Ezt szokták érték alapnak nevezni a szervezetek esetében. Ezek az önmagunkon túl mutató célok – egészséges módon – egy minket befoglaló nagyobb rendszert szolgálnak pl a helyi közösséget, a településünket, a nemzetünket, vagy a természetet, a földet, vagy… és innen mindenki hite szerint mehet spirituális irányba is.

Az egyik leggyakoribb célja ma egy szervezetnek a tulajdonosainak egyéni gazdagodása, tehát a szervezet célja, hogy minél több pénzt termeljen, azaz a profit maximalizálja. Ezt fontos megkülönböztetni a megélhetési céltól, mert itt is megjelenik az önmagán túlmutató cél azonban ezt a tulajdonosok csak anyagi szinten tudják értelmezni. Az anyagi gazdagodás és az anyagiakhoz kapcsolódó hatalom valójában az egocentrikus elme önmagát meghaladni akaró motivációjából fakad. Ez a magyarázata, hogy miért hajszolják még a milliárdosok is a pénzt és a hatalmat. Ezt amúgy csupán egy tudatfejlődési szint, amit jó esetben a gazdagjaink is egy ponton meghaladnak 😊

Látszólag ezek a profit maximalizáló szervezetek úgy néznek ki mintha a legéletképesebbek lennének, azonban mivel a profit hajszolása feléli és elszennyezi a befoglaló rendszerek erőforrásait, így önmaga is fenntarthatatlan, azaz hosszú távon életképtelen. Ezt az életképtelenséget ma már amúgy rövid távon is érzékelik ezek a cégek, hiszen az emberek nem akarnak ilyen szervezetekben dolgozni.

A fentiekből talán már érzékelhető, hogy a szervezet céljának az életképesség szempontjából nagy jelentősége van. Hiszen, ahogy a fentiekben is próbáltam bizonyítani – egy kicsit kisarkítva – a kevés pénz és a sok pénz is életképtelenséget okozhat.

A civil szervezeteknél jellemzően a kevés pénz okoz gondot, azaz azért életképtelenek, mert nem, vagy alulértékelten kérnek pénzt a szolgáltatásaikért. Ez egyrészt a célcsoportjukkal szembeni szociális érzékenységből fakad. Amivel amúgy semmi probléma nem lenne, ha olyan “üzleti” modellt választanának, amiben egyszerre tud megvalósulni, hogy a célcsoportjuknak egyre magasabb minőségben képesek szolgáltatni úgy, hogy abból senki, akinek szüksége van rá nem szorul ki, miközben a szervezet és a tagjai sem hallnak bele, azaz életképesek maradnak.

Másrészt szerintem abból fakad, hogy tévesen értelmezik a nonprofitságot, azaz mi azért vagyunk nonprofitok, mert nem kérünk és nem is kérhetünk pénzt a szolgáltatásainkért.

Ennek pedig az a következménye, hogy belekerülnek egy negatív spirálba. Ha van pályázat, akkor egy forintból nulla forintot csinálnak (miközben persze előállítanak sok nem anyagi értéket is), ha nincs pályázat akkor pedig önkéntesen – a pénz hiánya miatt – egyre inkább romló minőségben próbálják fenntartani szolgáltatásaikat. Ennek következtében elpártolnak tőlük azok az emberek, akikért dolgoznak, hiszen nem kapják meg azt amire szükségük lenne és amikor sikerül megint nyerni egy pályázaton, hatalmas küzdelem újból elnyerni a bizalmukat. Ennek az egyik szembeötlő tünete az üresen kongó civil rendezvények és az elszámoláshoz szükséges lázas aláírásgyűjtés.

Ennek a negatív spirálnak az oka, hogy a civil szervezetek gazdálkodásuk során nem termelnek eredményt, azaz a költségeiken felül nincs nyereségük – más szóval profitjuk* és ennek következtében életképtelenek.

Ha visszatérünk az élőnyékhez mint analógiához, akkor láthatjuk, hogy ahhoz, hogy képesek legyenek a folyton változó környezeti feltételekhez alkalmazkodni szükségük van energia felhalmozásra és ehhez a pillanatnyi szükségleteiken felüli energia felvételre. Ez a természetben tök természetes (gondoljatok az életét mentő, menekülő állat extra energia felhasználására, vagy a télre gyűjtött zsírrétegre), így furcsa, hogy azt reméljük, hogy ez a szervezetek világában máshogy működhet.

A szervezetek esetében az energia felhalmozás a költségeken felül termelt eredményből keletkezhet pénzügyi tartalékként, vagy akár felhalmozott termékként, de akár tudásban, tapasztalatban, vagy a csapat együttműködési minőségében felhalmozott tőke formájában is megjelenhet. Ha tehát nem termelünk profitot és ezáltal nem vagyunk képesek tőkét gyűjteni, akkor nem leszünk képesek alkalmazkodni a társadalmi (jogi, gazdasági, szociális) változásokhoz és tönkre megyünk, azaz nem leszünk életképesek.

Na persze, mindennek van egy egészséges mértéke 🙂

A végkövetkeztetés tehát, az a szervezet, aki nem képes profitot termelni az nem életképes.

Most pedig következhet a szokásos civil ellenkezés:

  • hogy ez így hülyeség hiszen a civil szervezeteket a civil törvény szerint sem lehet elsődlegesen gazdasági tevékenységre alapítani, ezért mi a törvény szerint is nonprofitok vagyunk,
  • meg mi (civilek) nem a pénzért csináljuk, hanem mert hiszünk a küldetésünkben és ezért is nonprofitok vagyunk,
  • …és amúgy is mindent a pénz ront el a mai világban, így nehogy már a civileknek is a profitra keljen hajtani.

A fenti ellenkezésekre egyszerre tudom azt válaszolni, hogy IGEN részben igazad van és azt, hogy NEM akkor sem jó, ha ezek alapján ezt a nonporofit-forprofit megkülönböztetést próbáljuk erőltetni.

Hiszen igaz, hogy a civil törvény kimondja, hogy nem lehet elsődlegesen gazdasági tevékenységre alapítani civil szervezetet, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet eredménye a gazdálkodásának. Sőt a jelenlegi civil törvény keretei között szuper jó társadalmi vállalkozásokat lehetne működtetni, ha nem lenne olyan hiedelmünk, hogy a civil szervezetben 1 forintból csakis 0 forintot lehet csinálni.**

…és igaz az is, hogy mi civilek valóban nem elsődlegesen a pénzért dolgozunk, hanem azért mert hiszünk abban amit csinálunk, azaz küldetés-vezéreltek vagyunk. Azonban egyrészt a küldetésünket akkor tudjuk szolgálni, ha a szervezet amiben ezt tesszük életképes, azaz képes a küldetésünket megvalósító tevékenységeknek a keretét (pénz, infrastruktúra, együttműködés stb.) biztosítani, ehhez pedig eredményesnek kell lennünk. Ha tehát nem termelünk eredményt (profitot) és így nem leszünk életképesek, azaz simán belehalunk a küldetésünk szolgálatába, akkor a küldetésünkben kitűzött nemes célok sem valósulnak meg.

Másrészt ugyanezt sok forprofit cégről is el tudom mondani, pl. a Prezi HR-esének az előadásában az egyik meghatározó üzenet az volt, hogy ők nem egy prezentációs eszközt adnak el, hanem – és itt idézte a Prezi küldetését “A tudás megosztása az emberek közti együttműködés legkreatívabb formája. Ez az, ami fejlettebbé, gazdagabbá, jobbá teszi a világot”. Hogy ezt valóban komolyan is gondolják az egy Árvai Péter interjúból is kiderült: “A Prezi filozófiájának lényege, hogy ha hatékonyabbá tesszük az ötletek áramlását, azzal pozitív változás felé segítjük a világot. Ezért már az alkalmazás legelső változata is ingyen elérhető volt minden oktatási intézmény számára.”

Mindebből jól látszik, hogy a küldetés-vezérelt tevékenység nem függ össze a nonprofit-forprofit kategóriákkal, sőt nyugodtan merem állítani, hogy a küldetésünk megvalósítása érdekében történő profit termelés az egyik legjobb dolog, amit civil szervezetként tehetünk, hiszen egyre nagyobb erőforrások felett rendelkezhetünk a társadalomjobbító céljaink megvalósításához.

Na és akkor jön a pénz, mint mindennek az elrontója. Az én véleményem szerint egyszerre igaz, hogy a jelenlegi kamatos-kamat rendszerben a pénz valóban mindennek az elrontója. Azonban a pénzrendszert nem a pénz hozta létre, hanem mi emberek. Tehát az is igaz, hogy a pénz csak egy eszköz, amit lehet jóra és rosszra is használni, mint a kés is amivel lehet kenyeret vágni és lehet embert is ölni, …és nem a kés a rossz, hanem az aki rosszra használja.

Ez igaz a szervezetekben lévő pénzre is, ha nincs elegendő pénz a céljaink megvalósítására akkor vagy a mi rendszereinkkel pl. az üzleti modellünkkel, a gazdálkodásunk rendszerével, feladatmegosztással stb. probléma van. Tehát nem a pénz a hibás, hanem az, hogy nem sikerült még kitalálnunk, hogyan lehet megélni abból a tevékenységből, amit szeretünk és amit úgy gondolunk, hogy hasznos a társadalom számára is.

Mindezek után civil szervezeti vezetőként fontos látnunk, hogy az nem valódi kérdés, hogy egy-egy tevékenységünk nonprofit, vagy forprofit. Sokkal fontosabb kérdés, hogy a küldetésünk érdekében végzett tevékenységek összessége képes életképes szervezetet eredményezni. Mert, ha igen akkor képessé válunk egyre jobban szolgálni a küldetésünket, azt a társadalmi jót amit fontosnak tartunk, ha pedig nem, akkor hiába a legnagyobb jó szándék, akkor azok a szervezetek nyertek akik csak és kizárólag az egyéni gazdagodásukat tűzték ki célul és ezt sikeresen meg is valósítják.

Ezért van nagy jelentősége annak, hogy mindegy hogy milyen szervezeti formában, de életképes szervezeteket hozzunk létre, azaz ismeritek a mantrámat 🙂 irány a közösségi vállalkozás!

…és akkor a végén mégis csak egy meghatározás arra, hogy én mit nevezek nonprofitnak:

Egy szervezet nem attól nonprofit, hogy nem termel, nem szolgáltat pénzért, nincs a gazdálkodásának eredménye, hanem attól, hogy a vállalkozásának bevételét a társadalmi céljaira teljes egészében, vagy nagyobb részben visszaforgatja. Ez azt jelenti, hogy a költségei (beleértve a bérköltséget is) levonása után megmaradó hasznot, nem szétosztja a tulajdonosok között, hanem a társadalmi céljaira, a célcsoportjára fordítja. Itt fontos megjegyezni, hogy amikor egy nonprofit szervezet az életképességének fenntartása érdekében tartalékot képez, ez az eset amikor csak egy részét forgatja vissza, akkor is értelmezhető úgy, hogy azért képez tartalékot, hogy hosszú távon képes legyen a célcsoportját szolgálni.

Ha pedig innen nézzük, akkor egy vállalkozásai által életképes civil szervezet (társadalmi vállalkozás), vagy egy cég aki a profitjának a nagyobbik részét társadalmi célokra fordítja ugyanannyira nonprofit, mint egy hagyományos civil szervezet aki semmilyen vállalkozási tevékenységet nem folytat és csak pályázatokból próbálja a céljait megvalósítani. A kettő között csak az lesz a különbség, hogy az előzők életképesek lesznek, míg az utóbbi nem.

…és akkor kit nevezhetünk forprofitnak?

Megítélésem szerint amikor egy cég a profitjának csak kisebb részét, vagy egyáltalán nem fordítja társadalmi célokra, azaz osztalékként szétosztja a tulajdonosok között, akkor azt nem nevezhetjük nonprofitnak, vagy társadalmi vállalkozásnak, hanem ebben az esetben egy profitorientált cégről beszélünk, max. jó CSR tevékenységgel.

*A profit vagy nyereség (negatív profit esetén veszteség) valamely gazdasági tevékenység során felmerült, számszerűen kifejezett bevételek (R – Revenue) és költségek (C – Cost) különbsége. A közgazdaságtanban használatos jelölésekkel: {\displaystyle \pi =R-C} (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Profit)

**Ennek jogi alátámasztásáról máskülönben egy komplett előadásom van, így ha valakit ez bővebben érdekel simán meg kell hívni egy előadásra.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük